Átjárón innen és túl
November 26-án született Frederik Pohl, 1919-ben, 93 éve. Jelenleg ezzel a legkorosabb aktív író a science fiction világában.
Szülinaposunk első írása 1937-ben jelent meg, legutóbbi regénye pedig 2011-ben, ezzel eddig írói munkássága 74 évet ölel fel. Négy Hugo-díjat és három Nebulát nyert meg az évek során. Tíz évig szerkesztette a Galaxy és az If magazinokat, mialatt az If háromszor nyert Hugo-díjat egymás után. 1993-ban Nebula Nagymesterré választották, 1998-ban pedig beszavazták a Science Fiction Hall of Fame-be.
Frederik Pohl még tinédzserként kötött élethosszig tartó barátságokat olyan fontos sf-figurákkal, mint Donald Wollheim, Isaac Asimov, Cyril Kornbluth. Blogján olyan anekdotákat mesél rendszeresen, amik minden sf-olvasó szívét megmelengetik: “amikor Asimovval és Clarke-kal daiquiriztünk a Bahamákon…” vagy “egyszer, amikor Frank Herberttel korzóztunk Californiában…”. Röviden: Fred Pohl egy élő legenda, akivel kapcsolatban egyszer elhangzott, hogy csak azért nem vették még be a Clarke-Asimov-Heinlein szuperfogatba, mert kikérné a többieknek, hogy őt hozzátegyék ilyen kiváló szerzőkhöz…
Pedig ha valakinek az sf-világban, neki nem kell alázatoskodnia: ő az, aki “kirúgta” Stanislaw Lemet az SFWA-ból (igaz, erős nyomásra a tagok részéről, meg hát igazából Lem nem is volt igazi tag… de akkor is), a Hícsí-saga nyitókönyvével, az Átjáróval köszönte és elvitte a science fiction összes neves díját (1977-ben a Nebulát, 1978-ban pedig a Hugot, a Locust és a John W. Campbell Emlékdíjat). Műveinek gondolatiságára épül rá több a sci-fi jelenleg legnépszerűbb franchise-ai közül, írásai írók és olvasók generációinak adtak ízlésbeli irányt.
