Az atomrobbanások ismeretlen hatása
Az Egyesült Államok és a szovjetunió az 1950-es és 60-as években nukleáris fegyvertesztek során tucat atom- és hidrogénbombát robbantott fel. Ezeknek a robbantásoknak a hatása az egész bolygón kimutatható, a radioaktív részecskék még az Antarktiszra is eljutottak. A minimális nukleáris szennyezésen túl azonban egyéb hatással is jártak.
Több mint fél évszázaddal ezelőtt robbant ki a fegyverkezési verseny, amikor a világ nagy hatalmai a II. világháború fokozott feszültségeit követően a nukleáris fegyverek kifejlesztésében versenyeztek. Az 1950-es és 1960-as évek hidegháborúja során az Egyesült Államok és a Szovjetunió a világ különféle távoli eldugott helyein nukleáris teszteket hajtott végre, a Csendes-óceán déli részétől az amerikai délnyugati sivatagig. Ezek a teszthelyszínek tele vannak a robbanás okozta sebhelyekkel. Néhányuk pedig még radioaktív maradt, ám ez a szennyezés nem marad ott. 1962 és 1964 között az Egyesül Államok Marshall-szigeteken végzett robbantásainak radioaktív szennyezése elterjedt a légkörben, ionizálta a levegőt, és ez hatással volt az időjárásra.
A Readingi Egyetem kutatói megvizsgálták az Egyesült Királyság meteorológiai adatai a fenti időszakban. Az adatokat összehasonlították, a robbantások idejével és a légköri ionizációs adatokkal. A kutatók megállapították, hogy a felhők láthatóan vastagabbak voltak, és átlagosan 24 százalékkal több eső esett a nagyobb radioaktivitású napokon. Az elektromos megfigyelések azt mutatják, hogy a radioaktivitás által okozott légköri ionizáció befolyásolta a felhőben lévő parányi cseppek ütközését és összekapcsolódását. Ennnek hatására nagyobb eséllyel alakult ki csapadék ezeken a napokon.
