Az időutazás lehet az új sláger az országos amerikai tévécsatornákon
Október elején két nagy amerikai országos tévécsatorna is időutazós sorozatot indított. Az NBC újonca a Timeless című produkció, melyben a Vészhelyzetből ismert Goran Višnjić ellop egy időgépet, és elkezdi módszeresen megváltoztatni a múlt eseményeit. Sebaj, a tudományos gittegyletnek, ahonnan eltulajdonították a veszélyes járművet, van B-terve. Utánaküldenek egy történész-katona-tudós triót, hogy ők megakadályozzák a nagyobb galibákat. A CW hasonló hangvételű szériájában, a Frequencyben pedig Peyton Listet láthatjuk egy nyomozónő szerepében, akinek a sufnijába villám csap, a régi rádióból pedig beköszön apja. Mindez nem lenne túl érdekes, csakhogy Frank Sullivan 1996 óta halott, a sorozatban pedig épp 2016-ot írnak. Mindkét szériából 2-2 epizód ment le, így nagyjából látni lehet, hogy milyen irányba haladnak majd a készítők, és ez csak az egyik műsornak áll jól.
A sci-fi nehéz műfaj, ám az időutazáshoz sokszor nyúlnak hozzá a kreatív szakemberek, a nézőközönségnek pedig ez jó hír, hiszen általában azért élvezhető sztorikat prezentálnak nekünk Hollywoodban. Persze csak ha a rengeteg logikai hibát nem számoljuk.
Timeless, avagy Sliders után szabadon
Az NBC nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis náluk általában a túlságosan egyedi koncepcióik meg szoktak bukni (lásd Hannibal), de ezúttal bízhatnak a csatornánál a Timelessben, minden adott, hogy ez egy jó kis sorozat legyen. Habár ismerős alapokra építkezik. A Sliders is akkor lett igazán érdekes, amikor a főszereplők a csúszkálás mellett sok-sok epizódon keresztül tartó üldözésbe is belekezdtek, mintegy átívelő szálat szolgáltatva a rajongóknak. A Timeless hasonlóval kísérletezik, csak már rögtön az első résztől kezdve. Višnjić meglép egy időgéppel, és az Abigail Spencer (történésznő) által vezetett hármas előtt a feladat, hogy megakadályozzák a nagyobb tragédiákat. Hiszen általában aki a múltban vájkál, az a jövőre is hatással lesz. A pilotban láthatjuk, hogy miképp bolygatják meg a Hindenburg-katasztrófát, a második epizódban pedig Abraham Lincoln meggyilkolásának történetével ismerkedhetünk meg kicsit közelebbről.
A főszereplők jól működnek együtt, Abigail Spencer dögösen okoskodik, a Matt Lanter által alakított katona kellően morcos és kemény, a tudós bőrébe bújt Malcolm Barrett pedig rögtön az elején érdekes kérdést vet fel. Miért lenne jó ötlet egy feketét is visszaküldeni az időben, hiszen nekik azért a történelem nagy részében nem volt túl jó soruk. Pláne ugye Amerikában. Lesz itt árulás, egy titokzatos főgonosz is ott settenkedik a háttérben, a Timelessnek pedig nagyon jól áll az a könnyedebb hangvétel, amelyet a készítőpáros, Shawn Ryan és Eric Kripke az asztalra tesz. De hát a Supernatural is jó volt az első pár szezonban, nem?
Frequency, avagy játszd újra, Sam!
Szó se róla, a legkisebb amerikai országos csatorna újdonsága, a Frequency is erősen kezd, bár a sorozatnak alapot nyújt a 2000-ben készült eredeti film. A tévéadóra azonban ritkán jellemző, hogy ilyen komoly témákhoz hozzá merjenek nyúlni, általában a gimis szerelem és a tökéletesen szép színésznők és színészek jellemzők a CW-re. Elég, ha a Vámpírnaplókra vagy a Gossip Girlre gondolunk, de néha azért előkerülnek a kalapból olyan meglepetések, mint a The 100. Most a Frequency is ez utóbbi vonalat erősítené. Az első részben sikerrel is teszi mindezt, Peyton List és az apját alakító Riley Smith simán elhitetik bárkivel, hogy tényleg rokonok és a nyomozónő épp akkor beszél könnyek közt 20 évvel ezelőtt meghalt apjával. Merthogy Frank Sullivan beköszön immár felnőtt lányának egy régi rádión, aki próbálja megakadályozni az öreg halálát.
Itt inkább a kapcsolatok és a komolyabb nyomozás kerül előtérbe, hiszen felbukkan egy sorozatgyilkos is, ám a pilothoz képest a folytatás már nem annyira tudja fenntartani az egyszeri néző érdeklődését. A második rész első fele borzalmasan unalmas, és egyedül az epizód vége felé kezdi újra érdekelni az embert, hogy mi lesz a karakterek sorsa. A dialógusok talán laposabbak helyenként, a színészi játék viszont elsőosztályú. Ámbár nagy kérdés, hogy a Frequency hogy fog megérni egy évadnál többet, annál több puskapor ugyanis nem igazán van benne.
Pillangó-hatás, mint örök téma
Mind a Timeless, mind pedig a Frequency azzal foglalkoznak, hogy múltbéli események hogyan lehetnek hatással a jelenre. Érdekes módon azonban egészen máshogy közelítenek a kérdéshez. Míg a Timelessben az időutazók az egyes részekben úgy térnek vissza, hogy fogalmuk sincsen arról, hogy milyen változásokkal jár az, hogy részben megváltoztatják a jövőt, addig a Frequencyben a nyomozónő fejében egyszerre létezik két idősík. Az emlékezetében ott van az az élete, amikor apja meghalt és ott van, amikor tovább volt részese lánya fiatalkorának. Mindkét produkció esetében azonban erős faktor, hogy hogyan birkóznak meg a főszereplők közvetett vagy közvetlen cselekményeik eredményeivel. Ámbár az időutazás egy nehéz téma, az NBC és a CW sorozata is végre komolyan nyúl hozzá, lehetséges, hogy az egyeduralkodó, BBC-s Doctor Who-n kívül lassan lesznek profibb sci-fi sorozatok az amerikai országos csatornákon is. Ennek csak drukkolni lehet.
Én nem kezdek bele uj sorozatba. 6 évem már nincs.