Az inkvizíció bajnokai II.

Az inkvizítor figurája vonzó, mert egyszerre szókimondó és rejtélyes, elvileg jólelkű és egyben félelmetes, gonosz és mégis – állítólag – jóra törekvő. Ezek az ellentétek rendkívül érdekes alakká teszik az inkvizítorokat, akikre így hamar lecsapott a kultúra, kezdve az irodalommal, de a filmek, számítógépjátékok is előszeretettel veszik őket elő. Sorra vettünk néhányat ezek közül az inkvizítorok közül. Lássuk, kik a legjobbak!

A cikk első felét ide kattintva olvashatod!

3. Terry Goodkind – Az Igazság Kardja ciklus inkvizítorai

Érdekes, hogy a dark fantasy ágazatot mennyire vonzza az inkvizítor témája. Terry Goodkind immár 14 kötetes univerzumában az inkvizítorok rendje egy jóval pozitívabb szerepet tölt be: ők a társadalom lelkiismerete, speciális képességükkel belelátnak mások elméjébe, és afféle vándorló bírákként igazságot tesznek a falvak, városok megoldatlan, vitás kérdéseiben. (Az eredeti angolban nem is inkvizítornak hívják őket, hanem “gyóntató”-nak, ami már jóval pozitívabb kicsengésű szó.)

Kahlan Amnell a könyvekből készült sorozatból

A regényfolyam egyik főhőse, Kahlan Amnell is inkvizítor – méghozzá, mint az utolsó élő példány, ő a főnök, az Inkvizítor Anya. A képesség mellé óriási felelősség is jár: nem lehet megállni, folyamatosan dolgozni kell az igazságért, és ha kell, a legkeményebb ítéletet is meg kell hozni. Az inkvizítornak ráadásul le kell mondania a családról, a szerelemről is – érintésével ugyanis képes elvenni egy ember elméjét, aki innentől kezdve mindenben csak neki engedelmeskedik – saját akarata soha nem lesz. Az inkvizítornak már a csókja is automatikusan ezt okozza, így ezek a nők magányra vannak kárhoztatva – Kahlan mégis elköveti azt a hibát, hogy szerelmes lesz…

Goodkind világában az inkvizítorok olyan pozitív szereplők, hogy a fő gonoszok egyike, a sötét mágus, zsarnok Darken Rahl az összeset lemészárolja, csak Kahlan tud elmenekülni előle.

2. Disciples II. és III.

Ismét egy számítógépes játék – és megint dark fantasy…

A Disciples körökre osztott taktikai játék, amelyben Nevendaar igencsak borongós vidékeire látogathat el a játékos. Ezt a világot az Atyának nevezett istenség kedvenc gyermeke, az angyal Bethrezen teremtette meg, hogy lenyűgözze alkotóját, és amikor kész volt, a többi szellemi lény segítségét kérte, hogy népesítsék be vele együtt. Gallean és Solonielle így alkotta az elfeket, Wotan a törpéket, Bethrezen pedig az embert. Amikor mindez kész volt, a teremtő angyal elment beszámolni az Atyának a munkájukról, de távollétében a többiek szabotálni kezdték a világot, mert gyűlölték Bethrezent és azt, hogy ő a kedvenc. Az Atya látta a háborút, megutálta érte kedvencét, és örökre bezárta saját világának, Nevendaarnak gyomrába. A félreértett angyalt 10000 éven át mardosta a keserűség, a bánat és a gyűlölet, és amikor rémálmai előtörtek a világ gyomrából, kirobbantotta az istenek nagy háborúját. Wotan maga is harcba szállt törpéiért, megölte Galleant, és szívét a napba hajította. Solonielle önmagát nem kímélve utána ugrott, de teste menthetetlenül összeégett, mindössze egy csontváz maradt belőle. Az istennő belül is megváltozott, a halál megfordítása kezdte érdekelni, hogy visszahozhassa kedvesét, Galleant – így lett ő Mortis, az élőhalottak királynője.

Csúnya mindenki mindenki ellen háború kezdődött, amelyben az emberiségnek szembe kellett néznie azzal a ténnyel is, hogy soraik közt is ellenségek bújnak meg: a még nagyobb hatalomért vagy a halál elől menekülve sokan otthagyták az Atya vallását és Bethrezen vagy Mortis szolgálatába álltak.

Ezért hívták életre az inkvizíciót: a legígéretesebb apródokat fogadják boszorkányvadásznak, és rengeteg “terepmunka” árán lehet valakiből inkvizítor, és csak évek hosszan böjtölése, átmeditálása, önsanyargatása – és jelentős mennyiségű démon- és eretnekvadászat árán lehet főinkvizítori rangba lépni. A Disciples inkvizítoraira jellemző, hogy előbb kérdeznek, utána csapnak le, de alapjában véve az emberiség önvédelmi szerve nem különbözik annyira mondjuk a Warhammer 40000 inkvizítoraitól: gyanakvó, örökkön figyelmes, elképesztő pusztításra képes szükséges rossz a faj életében.

1. Szergej Lukjanyenko Őrség-világa

Meglepő módon Lukjanyenko Őrség-világa is rendelkezik egy Inkvizícióval, bár ez alapjaiban más természetű, mint az eddig felsoroltak.

Ebben az urban fantasy univerzumban az emberfeletti (és alatti) lények két egymással szemben álló oldalon tömörülnek: a gyógyítók, fénymágusok és jószándékú Másfélék a Fény, míg a vámpírok, erőszakos alakváltók és fekete mágusok a Setét oldalán. Létkérdés, hogy ne leplezzék le magukat és egymást a “sima” emberiség előtt, ezért (is) kell fenntartani az egyensúlyt: ha egy fénypárti használja valahol erejét, cserében egy setét is használhatja ugyanakkora mértékben.

És ki gondoskodik az egyensúly, az igazságosság fenntartásáról? Hát, természetesen az Őrségek: a setétek által működtetett Nappali Őrség és a fénypártiak Éjszakai Őrsége.

Vagy… nem? Hiszen ki ítélkezik akkor, amikor a kihágást az egyik őrség tagja követi el? Ki utasíthat rendre egy a legtöbbeknél jóval hatalmasabb mágust?

Valaki, aki akkor érkezik a helyszínre, amikor már az Őrségek vezetői sem tudják jól kezelni a helyzetet: az Inkvizíció. Ez a rejtélyes szervezet a leghatalmasabb másféléket fogadja csak sorai közé, akik innentől kezdve érinthetetlenek, és aki csak megkérdőjelezi a szavukat, komoly retorzióra számíthat. Az Inkvizíciónak még a létéről se nagyon tud senki, legfeljebb a legmagasabb szintű mágusok. Rettegett szervezet, akiknek a beavatkozásától még az Őrségek vezetői, Zavulon és Geszer is tartanak. Az Inkvizíció végső feladata a legnagyobb horderejű döntések meghozása mellett az igazságtevés akkor, amikor már senki másnak nincsenek meg ehhez az eszközei, valamint ők őrzik a világ leghatalmasabb varázstárgyait is.

Lukjanyenko Őrség-ciklusa egyben még kedvezőbb áron kapható!

+1: Nicholas Eymerich, az inkvizítor

Azért maradt le a hamarosan megjelenő, Valerio Evangelisti által jegyzett Indulj, inkvizítor! című sci-fi könyvünk főhőse a listáról, mert alapvetően különbözik az itt felsoroltaktól: Evangelisti ugyanis kínosan ügyelt arra, hogy a történelmi Nicholas Eymerich életét minél pontosabban adja vissza (helyes dátumok, események, nézetek, stb.). Emiatt a róla szóló részek is annyira hitelesek, hogy az olvasó észre se veszi, mikor térünk át a fantasztikum területére, hol a határ Eymerich valós élete és az elképzelt világa között. Többek közt ezt tartják a egyik regény nagy erősségének: Eymerich személyisége egy az egyben olyan, mintha most lépett volna ki a cellájából Carcassone hideg rendházában és valaki 650 évvel előrehozta volna az időben: egy kíváncsi, tudós emberrel fogunk találkozni a regény lapjain, aki ennek ellenére meg van győződve saját igazában – és bármi áron ki akarja deríteni az igazságot, akármilyen sötét is legyen az.

Az első hármast itt olvashatod: http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=261