Beszélgetés Joe Haldemannal II. rész

JH: Természetesen minden írót befolyásol a körülöttük levő világ. A 9/11 sokkja például biztosan jelen van a Marsbound trilógiámban. A siker-bukás esélyek az amerikai űrprogramban láthatatlan keretet adnak mindig, amikor űrutazásról írok.

JH: Még jó, hogy jó érzés egy olan könyvet írni, ami újra és újra kijön nyomtatásban. Ha ma írnám meg, vagy akár húsz évvel ezelőtt, akkor például kevésbé lennék annyira nyitott a homoszexualitást normaként kezelő jövővel kapcsolatban. Ami keserűen nevetséges volt 1972-ben, nem vicces ma.

SFFWRTCHT: Milyen az írói folyamata? Van félretéve valamennyi idő az írásra? Vagy megragadja, amikor csak tudja?

JH: Reggel írok, a reggeli után. Elbiciklizek egy kávézóba, kávézok és kézzel írok kötött, üres könyvekbe pár órát. Kutatok, újraírok délután.

SFFWRTCHT: Milyen szerepet játszanak a béta-olvasók a folyamatban?

JH: Még csak alfa-olvasóim sincsenek…

SFFWRTCHT: Használ vázlatokat vagy karakterleírásokat? Valami szoftvert, zenét?

JH: Gyakran csinálok nagyon kidolgozott vázlatokat, mint amilyenek a computer-programozási táblázatok, de írás közben már nem használom őket. Gereblyeként működnek, meditatív eszközök ezek. Ehhez hasonló dolog, hogy gyakran használok valamiféle “szabad gondolkodás” jellegű dolgot, amikor magamnak motyogok a történetről, miután az aznapi írást befejeztem. Megtartom ezeket a jegyzeteket, de nem nézegetem őket. Speciális szoftvert pedig még nem találtam, olyat, ami működne is. Megpróbáltam hangfelismerőkkel dolgozni, mint amilyen a Via Voice, de több nyűg voltak, mint amennyi hasznuk volt.

SFFWRTCHT: Milyen projekteken dolgozik most, mit várhatunk?

JH: Egy regényt, Work Done For Hire címmel.