Boldog születésnapot, Brian Aldiss!

Ma 89 éves a sci-fi író zseni.

Számos remek mű szerzője, szerkesztő, író és teoretikus egyaránt. Ünnepeljük a születésnapját most az olvasók által kiemelt Szuperállam-idézetekkel!

“Ha tulajdon evolúciónk eseménydús ösvényén végigtekintünk, kénytelenek vagyunk újabb fenntartásokkal élni. Csupán a vakszerencsének, a véletlenek egész sorozatának köszönhető, hogy itt állunk jelenlegi alakunkban, így kezünkbe vehetjük A fajok eredetét meg az Így szólott Zarathustrát. Mert a Föld történetesen pont egy komfortzónában, a Naptól kedvező távolságban kering, míg a Vénusz pályája túl közeli, a Marsé túl távoli.”

“Fajunkat feltehetően a csaknem folyamatos alkoholmámor segítette át a jégkorszakon.”

“A félelem tárgyát képező szörnyek általában a lélek mélyén lakoznak.”

“De hogy lehet, hogy több ezer éves létezésünk óta még sohasem sikerült szilárd, igazságos és maradandó társadalmat építenünk? Az idő a legerősebb birodalmakat is úgy mosta el, mint a sárkunyhókat a szakadó eső.
Nem kellett volna… nem kellene így lennie! Vagy tán a „történelem” címszó alá besorolt összes nyomorúság és csapás mind-mind szükségszerű lenne? Ha igen, akkor magunk sem vagyunk többek egy örökre lárvaállapotban megrekedt, értelmes fajnál, amely dehogyis bölcs, korántsem Homo sapiens, s a szó szoros értelmében még tán tudatosnak sem mondható. Hát nem elkeserítő, nem tébolyító a tény, hogy nem voltunk képesek jobb világot teremteni? Természetünkhöz, meglehet, jobban illik a mocsok, mint a rend.”

“Okoskodásunk lényege, hogy az ember pusztán kiegyensúlyozatlan állatfaj, amely némi gyakorlás révén megtanult két lábon járni. Mivel időközben valamennyi értelemre is szert tett, alkalomadtán képes felismerni tulajdon korlátoltságát és ostobaságát, e hibák kijavítása azonban meghaladja az erejét.
Ha önnek bizonyíték kell, ne hallgasson ránk, inkább pillantson körül! Vegye szemügyre az állami vezetőket! A szomszédait! És nézzen tükörbe!”

“Zavarodott egy fajta a politikusoké, ez az igazság. A politikus képes úgy igazgatni saját életét, hogy minden ébren töltött órájában akadjon elfoglaltsága, s ily módon soha ne legyen ideje megkérdezni önmagát, kételkedni magában. Mindig adódik valami bizottsági ülés, amelyen részt kell vennie, egyesület, amelynek tagjai előtt beszédet kell mondania, választópolgár, akivel tanácskoznia, akit kiengesztelnie kell, magamutogató sürgés-forgás pótolja nála az önismeretet, és belső bizonytalanságai elfojtódnak.
A nagy politikusai pártok, különösen a szélsőjobbosok és szélsőbalosok nem is egyet felvonultatnak a csőcselék uralmának jellegzetességei közül, de egy biztos: az egyéniség háttérbe szorul.”

“Oktalanság úgy tenni, mintha a világ valami barátságos, imádnivaló hely lenne.”

“No és ha az emberiség egyedül van? Ha valami kozmikus véletlen folytán az élet és a tudat egyedül a Földön lelt menedékre? Ez esetben olybá tűnik, mi vagyunk a kiválasztottak a galaxis, tán az egész világegyetem öntudatának szerepére. Micsoda lehengerlően óriási megtiszteltetés egy olyan faj számára, amely hisz a tündérekben!”