Brian Aldiss
A Brit Birodalom Érdemrendjével kitüntetett író 1925-ben született az angliai East Derehamben. Gyermekkoráról nem sokat tudni.
A második világháborúban a Royal Signals ezredben harcolt, Burmában; itt szerzett tapasztalatai többek között a Hothouse című regényében és a Horatio Stubbs-sagában is megjelennek.
A háború után könyvkereskedőként dolgozott Oxfordban, emellett tudományos-fantasztikus novellákat írt több magazinnak. Ezek az írások keltették fel a Faber, and Faber kiadó szerkesztőjének, Charles Monteith-nek a figyelmét. Az ő közbenjárására jelenhetett meg Aldiss első könyve, a The Brightfount Diaries című regény 1955-ben, amely egy könyvesboltban dolgozó eladó képzeletbeli naplója.
Még ebben az évben elnyeri az Observer pályázatát – egy olyan elbeszélés megírása, ami 2500-ban játszódik-, Not For An Age című történetével. Tekintettel arra, hogy a Faber, and Fabernek szép számú lelkes sci-fi rajongója volt, megjelenhetett Aldiss első tudományos-fantasztikus könyve, a Space, Time and Nathaniel című novelláskötet. 1958-ban elnyeri World Science Fiction Convention legígéretesebb szerzőt díjazó elismerését, majd 1960-ban megválasztják British Science Fiction Association elnökévé.
Ezidőtájt az Oxford Mail irodalmi folyóirat szerkesztője; Harry Harrisonnal közreműködve életre hívják a Science Fiction Horizons című magazint; ez a legelső olyan folyóirat, amely tudományos-fantasztikus művek kritikáit jelenteti meg.
Saját írásai mellett különösen sikeres volt antológiaszerkesztőként is. A Faber számára ő szerkesztette az Introducing SF novellagyűjteményt, és a Best Fantasy Stories antológiát.
Az 1960-as és 70-es években űrszondák segítségével végzett kutatások eredményeképpen kimutatták, hogy a Vénusz nagy valószínűséggel egyáltalán nem olyan forró, trópusi dzsungel, mint amilyennek a korábbi tudományos-fantasztikus történetek elképzelték, ezért erre válaszul Aldiss és Harry Harrison szerkesztésében elkészült a Farewell, Fantastic Venus! című antológia, amiben még egyszer összegyűjtötték a Vénusz megismerése előtt született történeteket.
A Brit Birodalom Érdemrendjét 2005-ben vehette át II. Erzsébet angol királynőtől az irodalom területén végzett kiemelkedő munkásságáért.
Az 1958-ban elnyert legígéretesebb szerző címtől, a Hugo és Nebula díjakon keresztül eljutott egészen az 1999-ben megkapott Grand Master of the Science Fiction and Fantasy Writers of America címig, 2004-ben pedig elfoglalta méltó helyét a Science Fiction and Fantasy Hall of Fame hírességei között.
Stílusa és sokoldalúsága miatt tartják Aldiss műveit a korábbi pulp stílusú és a modernebb, emberibb irányzatú sf között átívelő hídnak. Ray Bradbury munkáihoz hasonlóan Aldiss írásai nem csupán találékonyak, és szellemesek, de szépirodalmi igényességgel megírt történetek is egyben.
Az egyik legtekintélyesebbnek tartott brit sf író egyúttal jó szónok és előadó is, és rendszeres részvevője a világszerte rendezett sci-fi conoknak.
Magyar nyelven a Galaktikában és antológiákban jelentek meg novellái, és önálló regényei
És most akkor jön tőle a Helliconia: Tavasz és a folytatásai, ugyeeeee? 🙂 Csak 1248 oldal!!! 🙂
Ha esetleg megemlíthetnék két dolgot az úrral kapcsolatban…
Mondjuk az Amíg világ a világ, illetve a rendkívül közepes jelentőségű, emiatt magyarul is megjelentetett sci-fi monográfiája (igaz társszerzővel…) a Trillió éves dáridó…
🙂