Christopher Tolkien utálja Peter Jackson Tolkien-filmjeit

Vannak dolgok, amiket mi, mint szerkesztöség nem igazán tudunk 100%-ig megérteni. Ilyen például Christopher Tolkien és úgy nagy általánosságban a Tolkien-örökség gondozóinak érdektelensége az adaptációkkal kapcsolatosan. De Christopher Tolkien eddig nem szólt hozzá hivatalosan Peter Jackson általános sikernek örvendö filmjeihez… a hangsúly az “eddig”-en van.

Christopher Tolkien

Most ugyanis felszólalt az örökség vasmarkú nagyura. Christopher Tolkien nem igazán szereti a nagy hollywoodi álomgyárat, és ezt soha nem is rejtette véka alá. Abba pedig Peter Jackson is beletartozik. Középfölde őrzőjét meghívták ugyanis, hogy egy konzultáción találkozzon a rendezővel és csapatával, ő pedig kerek perec elutasította a dolgot. Miért is? Szó szerint ezt mondta: “Kibelezték a könyvet azzal, hogy 15 és 25 év közöttieknek készített akciófilmet forgattak belőle, és most úgy látom, A hobbit is ilyen film lesz.”

Ez szépen hangzik, de valaki üssön meg, ha A Gyűrűk urában nem esnek neki ezer meg ezer orknak, hogy gyroshusivá aprítsák őket. Vagy én olvastam figyelmetlenül? És akkor még jön ám a java: Tolkien úr azt mondja, hogy:

“A szakadék, ami az alkotás komolysága és gyönyörűsége és a között húzódik, amivé tették (ti. a filmmel), megdöbbent engem. A kommerszializálással a teremtés esztétikai és filozófiai értékét a nullával tették egyenlővé. Számomra csak egy megoldás létezik: hogy elfordítsam a fejem.”

Hát, ezen azért ledobtuk az ékszíjat (pedig egyikünket se hívják Peter Jacksonnak). Tény, ami tény, egy kicsivel több csinos tünde lány, egy kicsivel több fém-a-fémen csikorgás, egy kicsivel több dráma jellemezte a filmet, mint amennyi a könyvben található, na de hogy értéknulla vált volna A Gyűrűk urából, ez erős. Főleg, hogy azzal gyanúsítja a filmeket, hogy csak az akción van a hangsúly – a legnagyobb kritikák pont amiatt érték a filmeket, hogy sok olyan jelenet van bennük, ami egy-egy karakterhez ad hozzá sokat (pl. Aragorn), de a cselekményt (gyengébbek kedvéért reformkori igényességgel: ákciót) nem viszik előrébb.

Hiába no, ilyen a film: amit nem mutatunk meg a vásznon, az tényleg nem létezik a néző számára. (Azaz, amikor egy csata hevében a tarkójára mért csapás nyomán Aragornról egy könyvben elég megemlíteni, hogy Arwent látja maga előtt, aki gyönyörű, és régen hűséget esküdtek egymásnak, és ebből erőt merít, addig a moziban mutatni kell azt a szerencsétlen tündét, és mutatni kell a hűségesküt, különben a gondolatolvasásban harmatgyenge néző nem fogja tudni, hogy megtörtént. A dolgok megmutatása pedig alapvetően több idő, mint a dolgokra való utalás. Csak szólok.)

Ez pedig azt a gyanút is felveti, hogy C. Tolkien talán nem látta a filmeket (azaz, élt a számára egyedüli megoldásként létező elfordulás lehetőségével), hanem a valóban akcióval és kardokkal telerakott trailerek alapján ítélkezett. Na de valljuk be, nem is a romantikus vallomásokkal és a zavarba ejtően mogorva tünde ügynökökkel lehet az átlagos mozibajárót manapság becsábítani egy könnyed 190 perces filmecskére…

Szóval, íme. Christopher Tolkien utálja az édesapja könyvéből készült filmszériát. Hogy Peter Jackson fontolgatja-e az önpusztítás különböző technikáit bevetni, vagy hogy a Tolkien Estate akkor lemond-e a borzasztó tini akciófilmek után nyilván csordogáló pénzecskékről, erről már nem szól a fáma.

(Csak zárójelben jegyzem meg: arról viszont szól a fáma, hogy Christopher minden további Tolkien-mű megfilmesítését betiltotta, azaz A hobbit után senki többet, harmadszor, se szilmarilokért nem fogunk küzdeni, se az Elveszett Mesékről nem tudunk meg semmi többet filmileg. Ez pedig, akárhogy is nézzük, kemény.)

theonering nyomán