Christopher Tolkien utálja Peter Jackson Tolkien-filmjeit
Vannak dolgok, amiket mi, mint szerkesztöség nem igazán tudunk 100%-ig megérteni. Ilyen például Christopher Tolkien és úgy nagy általánosságban a Tolkien-örökség gondozóinak érdektelensége az adaptációkkal kapcsolatosan. De Christopher Tolkien eddig nem szólt hozzá hivatalosan Peter Jackson általános sikernek örvendö filmjeihez… a hangsúly az “eddig”-en van.
Most ugyanis felszólalt az örökség vasmarkú nagyura. Christopher Tolkien nem igazán szereti a nagy hollywoodi álomgyárat, és ezt soha nem is rejtette véka alá. Abba pedig Peter Jackson is beletartozik. Középfölde őrzőjét meghívták ugyanis, hogy egy konzultáción találkozzon a rendezővel és csapatával, ő pedig kerek perec elutasította a dolgot. Miért is? Szó szerint ezt mondta: “Kibelezték a könyvet azzal, hogy 15 és 25 év közöttieknek készített akciófilmet forgattak belőle, és most úgy látom, A hobbit is ilyen film lesz.”
Ez szépen hangzik, de valaki üssön meg, ha A Gyűrűk urában nem esnek neki ezer meg ezer orknak, hogy gyroshusivá aprítsák őket. Vagy én olvastam figyelmetlenül? És akkor még jön ám a java: Tolkien úr azt mondja, hogy:
“A szakadék, ami az alkotás komolysága és gyönyörűsége és a között húzódik, amivé tették (ti. a filmmel), megdöbbent engem. A kommerszializálással a teremtés esztétikai és filozófiai értékét a nullával tették egyenlővé. Számomra csak egy megoldás létezik: hogy elfordítsam a fejem.”
Hát, ezen azért ledobtuk az ékszíjat (pedig egyikünket se hívják Peter Jacksonnak). Tény, ami tény, egy kicsivel több csinos tünde lány, egy kicsivel több fém-a-fémen csikorgás, egy kicsivel több dráma jellemezte a filmet, mint amennyi a könyvben található, na de hogy értéknulla vált volna A Gyűrűk urából, ez erős. Főleg, hogy azzal gyanúsítja a filmeket, hogy csak az akción van a hangsúly – a legnagyobb kritikák pont amiatt érték a filmeket, hogy sok olyan jelenet van bennük, ami egy-egy karakterhez ad hozzá sokat (pl. Aragorn), de a cselekményt (gyengébbek kedvéért reformkori igényességgel: ákciót) nem viszik előrébb.
Hiába no, ilyen a film: amit nem mutatunk meg a vásznon, az tényleg nem létezik a néző számára. (Azaz, amikor egy csata hevében a tarkójára mért csapás nyomán Aragornról egy könyvben elég megemlíteni, hogy Arwent látja maga előtt, aki gyönyörű, és régen hűséget esküdtek egymásnak, és ebből erőt merít, addig a moziban mutatni kell azt a szerencsétlen tündét, és mutatni kell a hűségesküt, különben a gondolatolvasásban harmatgyenge néző nem fogja tudni, hogy megtörtént. A dolgok megmutatása pedig alapvetően több idő, mint a dolgokra való utalás. Csak szólok.)
Ez pedig azt a gyanút is felveti, hogy C. Tolkien talán nem látta a filmeket (azaz, élt a számára egyedüli megoldásként létező elfordulás lehetőségével), hanem a valóban akcióval és kardokkal telerakott trailerek alapján ítélkezett. Na de valljuk be, nem is a romantikus vallomásokkal és a zavarba ejtően mogorva tünde ügynökökkel lehet az átlagos mozibajárót manapság becsábítani egy könnyed 190 perces filmecskére…
Szóval, íme. Christopher Tolkien utálja az édesapja könyvéből készült filmszériát. Hogy Peter Jackson fontolgatja-e az önpusztítás különböző technikáit bevetni, vagy hogy a Tolkien Estate akkor lemond-e a borzasztó tini akciófilmek után nyilván csordogáló pénzecskékről, erről már nem szól a fáma.
(Csak zárójelben jegyzem meg: arról viszont szól a fáma, hogy Christopher minden további Tolkien-mű megfilmesítését betiltotta, azaz A hobbit után senki többet, harmadszor, se szilmarilokért nem fogunk küzdeni, se az Elveszett Mesékről nem tudunk meg semmi többet filmileg. Ez pedig, akárhogy is nézzük, kemény.)
theonering nyomán
Nos én szeretem a filmeket. És ha a hobbit után nem filmesítik meg az elveszett mesék-et. Akkor nincs értelme a filmeknek. A java az elveszett mesékben van.
Szívünkből szólsz! Olyan mennyiségű plusz infó van még az Elveszett Mesékben, a Húrin gyermekeiben meg A Szilmarilokban, amit bűn így sutba dobni.