Cyberpunk vámpírok, magyar alkotóktól – Bloodlust képregényajánló

Kicsit késve tudtam csak befejezni az immár négy résszel rendelkező Bloodlust képregényeket, de abszolút megérte, már alig várom a következő füzetet.

Mi lesz ha keverjük a Cyberpunk 2077 világát a World of darkness univerzumával? Nagyjából azt, amit a Bloodlust nyújt. A mocskos villogó neonfényes utcák nem csak kibernetikus drogárusokat rejtenek, de még halálosabb lények járják az éjszakákat. A vámpírok ebben a világban sokszor plusz cybertechnológiával vannak felszerelve, amitől csak még veszélyesebbekké válnak. A Bloodlust nagyon jól összefűzte ezt a két műfajt, nekem elsőre a Kurozuka című anime jutott eszembe, akit érdekel miért, lessen bele de figyelmeztetek mindenkit, nagyon gore – erőszakos – az egész. A következő idézet az első füzetben található, és elég pontos leírást ad a Bloodlust világáról.

“A jövő… Sokan máshogy képzelték el. Hófehérnek, sterilnek és biztonságosnak, mely jobban hasonlít egy robotizált mennyországra, mintsem a valóságra. Hogy mi a valóság? Ez itt… Crywen.
Napjaink legnagyobb városa, mely inkább egy fallal körbevett országra hasonlít. Városállam, ahová az emberiség naiv módon akarta bezárni kultúráját, civilizációját, és önnön magát, hogy soha ne lássa, mit tett a világgal a 2019-es nagy katasztrófa.”

A képregényt 2005-ben kezdték a srácok, és 2008-ig két számot készítettek el. A legutolsó epizód,  2018. május 14-én a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon debütált Seraph alcímen.

A sikátorok veszélyesek, főleg Crywen városában

A történetet nem fogom spoileresen ismertetni, inkább beszélnék a képregény világáról, de ami leginkább említésre méltó a grafikai megvalósításról. 2019-ben hatalmas katasztrófa sújtotta az emberiséget, és a képregényekből ki is derül homályosan, hogy bizony az ember okozta majdnem saját fajának totális pusztulását. A történet azonban ennél kicsit régebben kezdődik, Egyiptomban, az 1800-as években egy ásatáson, ahol megismerkedünk későbbi vámpír főszereplőnkkel is.

Fábián Péter aki főállásban tetoválóként dolgozik, fantasztikus grafikákat készített a képregényben. Remekül megfogta az egész cyberpunk + vámpírvilág hangulatot, nem spórol a vérrel, de nem is esik át a ló túloldalára, bár kell néhány jelenetnél a kemény gyomor. A negyedik kötetre jobban kiforr az egész grafikai stílus, látszik mennyivel határozottabb a grafikus. Míg az első két kötetben gyakran rajzolta meg ugyanazt a személyt kicsit másnak, a Seraph hasábjai sokkal konzisztensebbek.  A ruhák, a környezet és az egyéb részletek nagyon jól sikerültek, a karakter ábrázolások pedig a negyedik epizódra sokat fejlődtek.

Ahol kicsit kilóg a lóláb, az a szöveg és a történet. A világ lenyűgöző de az alapkonfliktust és a karaktereket elnézve sablonosan indul a sorozat, ami szerencsére nem marad végig ilyen. A Seraph olyan fordulatot hoz magával amit én egyáltalán nem láttam előre, és pozitív csalódás volt, remek húzás épp, mielőtt elkezdődne a következő nagyobb epizód a Bloodlust történetében. A szövegek viszont helyenként erőltetettek és kissé bugyuták, a párbeszédek helyenként nagyon élettelenek, ami hajlamos kizökkenteni az embert az olvasásból. A javulás viszont egyértelműen látszik, és ha a srácok kicsit jobban belejönnek a történet írásba, karakter alkotásba és azok mozgatásába, még jobb történeteknek nézünk elébe.

Amiért kár, azok a főszereplőink, ugyanis Zero – az egyik mellékszereplőnk – sokkal érdekesebbre sikerült, mint a főszereplő páros. Persze megvan mindenkinek a múltja, és próbálnak minket terelgetni, hogy miként is kellene éreznünk irántuk, de ezt az irányítást erőltetettnek éreztem. Míg Zero fordulattal teli sztorija, elképesztőre sikerült, addig Nathan – a vámpírunk – nekem még kicsit üreske, bár ezt betudom annak, hogy róla még mindig nagyon keveset tudunk. Rachel, a főszereplő kettős női darabja, az igazi vagány, kemény csajt jelképezi és megvan a maga drámai múltja, de én éppen emiatt éreztem ezt sablonosnak. Tudom, kellett neki motivációt és gyengeséget is adni, de nálam ez nem működött, főleg a képregény elején. Viszont ismételten, a negyedik kötetre hatalmasat fejlődött az ő megítélése a szememben, szóval van remény és bízom benne, hogy ez egyre csak jobb lesz.

A figyelmet már csak azért is megérdemli a Bloodlust, mert kirívóan kevés a hazai keményvonalas cyberpunk alkotás. Legyen szó könyvről, vagy képregényről. Igazi gyöngyszeme a stílusnak, a vámpíros összetevővel pedig kapunk egy olyan mixet, ami még is működik. Az ősöreg vámpírokat, beletenni egy futurisztikus környezetbe nagyon jó ötlet, csak ritkán sikerül jóra a megvalósítás, itt viszont ez az elem szerencsére működik. Mintha a Szárnyas fejvadászba csöppenne bele Lestat vagy Louis. Nagyon szurkolok az alkotóknak, mert a Bloodlust méltó képviselője nemcsak a hazai de a külföldi cyberpunk képregényeknek. Látványban messze felülemelkedik az átlagnak, és ha utolérik magukat írásban és történetmesélésben a fiúk, akkor garantált a siker.

Bloodlust 1–4
(képregény, 2009–)
ÍRTA: Kozmajer Viktor,
Fábián Péter
RAJZOLTA: Fábián Péter
SZÍNEZTE: Kiss András,
Harsányi Tamás
HOSSZA: eddig 4 füzet
KIADJA: magánkiadás