Diablo vikingekkel – Vikings Wolves of Midgard játékteszt
A Vikings – Wolves of Midgard a legfrissebb fantasy játék, ami a felülnézetes dungeon crawler játékmenetével minden bizonnyal sok Diablo vagy Path of Exile rajongónak fel fogja kelteni az érdeklődését.
A programban, mint a cím is sejteti, egy viking szerepében fogjuk járni Midgard kies tájait. Nem meglepő a témaválasztás, hiszen mostanában – hasonlóan, mint régen a vámpírok vagy a cowboyok- nagyon trendik lettek a vikingek, mindez köszönhető a Vikings című History Channeles sorozatnak, amit mindenképpen ajánlok, hogyha hangulatteremtésre van szükséged a játékhoz.
A játék sztorija a skandináv mitológián alapszik, aminek során rengeteg ellenséggel fogunk szembenézni. Az ellenfeleink mind az istenek alkonyának, a Ragnaroknak a csatlósai. Az ellenfelekkel szembenézhetünk egyedül is, vagy éppen egy barátunkkal online multiplayeren keresztül.
A Vikings – Wolves of Midgard egyik legérdekesebb újítása a törékeny környezet. Miután ezzel a játékkal játszottam, minden hasonló felülnézetes akciójátéknál nézni fogom, hogy a varázslataim, kardcsapásaim mennyire zúzzák ketté a környező asztalokat, székeket. Fenomenális érzés, ahogy jobbról-balról repül a berendezés egy-egy ütésem után, és meglepően hangsúlyossá teszik minden mozdulatát a vikingünknek. Akármilyen fantasztikus a pusztítható környezet, talán egy kicsit túllőttek a célon néhol, mert nem egyszer előfordult, hogy egy gyönge kis íjjal rálőttem egy kőoszlopra, ami mintha műanyaghabból lett volna, kirobbant a helyéről. Lehetséges, a nyílvesszőm puskaporral volt megtöltve, de ez nem valószínű, tekintve, hogy ez egy középkori fantasy játék, sokkal valószínűbb hogy elsiklottak e mellett a készítők, és egy ilyen meglehetősen súlyos hibát bennhagytak a programban.
A harc a játékban mindig izgalmas, rengeteg gombot kell használnunk egy-egy ütközésnél, így amikor jönnek az ellenfelek, sosem érezzük úgy, hogy agyatlanul grindolnánk, mert a gyorsan változó szituációk nem engedik, hogy rátehénkedjük a jobbklikkre. Az animációk a kardsuhintásoknál nagyon szépek, viszont valamiért nagyon ügyetlen a karakterünk, valahogy nem úgy mozog a főszereplőnk, ahogy szeretnénk, sőt, akik nagyon ügyesen bánnak az egérrel azoknak szembetűnően esetlenül reagál a játék a nyomkodásra.
További pozitívuma a játéknak az maga a megjelenése: ugyan nem szemkápráztatóan realisztikus vagy kidolgozott környezetekkel találkozunk, mégis nagyon jól esik ott lenni. A skandináv vidék, vegyítve a fantáziavilágok ismert elemeivel, egy páratlan mixet alkotnak, és az aláfestő zenét hozzáadva hihetetlenül hatékony immerzióban lesz része annak, aki beruház a játékra. Bár nagyon jó ránézni a játékra, amint az ellenfelek odacsődülnek a főhősünkhöz, a játék fps-e akkorát esik, mint amikor Thor isten lecsap a kalapácsával. Ez kifejezetten zavaró multiplayerben, mivel a társunk is rengeteg dolgot fog csapkodni meg mi is, és ultra grafikán még a legkorszerűbb gépet is kifüstöli a sok repkedő törmelék. Ez a készítők hibája, mert a játék nem optimalizált, normál vagy gyenge grafikán ezek a dolgok megoldódnak, de akkor sem elfogadható, hogy egy ilyen közepes grafikájú játék gondokat okozzon bármilyen számítógépen.
A játék története papíron egész izgalmasnak tűnik, viszont ahogy végigvezet minket a sztorin a program, valamiért személytelenné és érdektelenné teszi mindazt, ami lejátszódik a szemünk előtt. A karakter, amit irányítunk valami mágikus oknál fogva teljesen érzéketlen résztvevője a játéknak, így felé annyi érzelmet sem táplál a játékos, mint az ellenfelek felé, akiket lekaszabolunk. A főszereplő hidegsége nagyon rossz hatással van a játékra, főleg a single player módban, multiplayerben még talán szórakoztatóbb lehet a játék, ha beszélgetünk a csapattársunkkal, de a szóló változat emiatt pár óra után elég unalmassá válik.
A további negatívumok közé tartozik a karakterkreáció, ebben biztosan csalódni fogsz, mert pár kiválasztható haj és arc kivételével nem sok mindent tudunk alakítani a karakterünkön. Kifejezetten hiányoltam az ázsiai játékokból ismert, hírhedt kebelméret-növelő és -csökkentő gombokat. Sajnos minden férfi és női karakter ugyanolyan tagbaszakadt vadállat, így a személyreszabás funkciói körülbelül nem is léteznek.
Összességében a játék a felülnézetes akció műfaján belül megállja a helyét. Ugyan megüti a mércét, hogy a jó játékok közé sorolhassuk, de éppen hogy eléri azt a szintet. A játék elég hosszú, és vannak benne meglepően jól elkészített szörnyek és bossfight-ok, de nem egy kihagyhatatlan alkotás. Mindenesetre, ha felkeltettük az érdeklődésedet a Vikings – Wolves of Midgard elérhető PlayStation 4-en, Xbox One-on és PC-n is.
