Egy észak-koreai építész őrült látomásai a jövőről
Senkinek sem könnyű elképzelnie a jövőt. Milyen lehet viszont annak, aki a jelent sem ismeri igazán?Ettől válik elbűvölővé az „Utópisztikus megbízás” című futurisztikus képekből álló kiállítás, amelyet Észak-Korea egy ígéretes, fiatal építésze álmodott meg. Az illusztrációk a jövő olyan épületeit jelenítik meg, amelyeket egy olyan ember alkotott meg, aki kevés ismerettel rendelkezik napjaink építészetéről. A képek jelenleg a kétévente megrendezett építészeti kiállításon, a Venice Architecture Biennale-on tekinthetőek meg Velencében, Olaszországban.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, ha valaki építész, akkor foglalkoztatója nem más mint maga az állam. Náluk nincsenek magánvállalkozók és a fiatal koreai építészeknek nagyon kevés információjuk van arról, hogy saját, meglehetősen elszigetelt országukon kívül, milyen is a szakmájuk. Nemrég azonban, egy szerencsés fiatal építésznek megadatott az a ritka esély, hogy terveket készítsen egy külsős megrendelőnek, név szerint Nick Bonnernek.
Ezek a „Hegyi kúpok” nagyon sok lakást halmoznak egymásra, hogy így csökkentsék az épületek alapzatainak számát a körülöttük lévő folyómederben. Az épületeket összekötő csövekbe sípályákat tervezett az építész.
Bonner azt a furcsa érdemet tudhatja magának, hogy ő irányíthatja azt az utazási irodát, amely a legtöbb turistának szervez utat a világ legkevésbé látogatott országába. Britanniában született, tájépítészként végzett és ő alapította meg a Koryo Tourst Pekingben, 1993-ban. Ez a cég manapság 2.000 turistát juttat Észak-Koreába évente – a külföldi látogatók több mint felét.
Bonner úgy látja, hogy Észak-Korea azon legérdekesebb helyek közé tartozik, ahova egy turista el szeretne jutni legalább egyszer életében. Fővárosát, Phenjant már a kezdetektől fogva egy szocialista utópia tervei alapján építették. „Amint meglátod Phenjant, rögtön rájössz, hogy mennyire furcsa város,” mondja ő. Ott vannak például a propaganda poszterek és a toronymagas közösségi szobrok, ezeken túl pedig az ország nagyjából 80%-át kitevő zöld területek: a festői partszakaszok és hegyvonulatok.
Ez a selyem üzem szél, víz és napenergia segítségével tartja fenn önmagát.
Bonnernek meggyőződése, hogy Észak-Koreának népszerű turista központtá kell válnia valamikor a jövőben, főleg azok számára, akik a környező kínai tartományokban élnek, mivel náluk a természet korántsem öltött hasonlóan gyönyörű ruhát. Az „Utópisztikus megbízás” központi kérdése az volt, hogy amennyiben a turizmus beindulna Észak-Koreában, hogyan lehetne azt fenntartani?
Észak-Korea legjobb építészeinek „kevés hozzáférésük van a kortárs építészethez” mondja Bonner. A kiválasztott észak-koreai építésznek szabad kezet adtak, hogy elképzelje és megtervezze a jövő ökoturizmusát. Egyik illusztrációján például egy önfenntartó selyem üzemet láthatunk, amelyet masszív napelemes burkolat borít, alakra egy kerékhez hasonlít, körülötte pedig zikkuratokhoz hasonló lakónegyedek helyezkednek el. Egy másik kép egy légi hotelt ábrázol, amelynek szobái oszlopokkal vannak alátámasztva. Az építész „madárfészek villái” kék színű, fenyő alakú otthonok, amelyek hegyoldalakban csoportosulnak. „Repülő háza” pedig egyszerűen egy hatalmas helikopterben található apartman.
Ez a „légi hotel” összehozza a közösségi helyeket a természet sajátos perspektíváival.
A tervező mindegyik alkotása ártatlan, retró-futurisztikus érzéseket áraszt. Disneyland Tomorrowlandjének látványterveiként teljesen megfelelnének. Viszont, ha jobban belegondolunk ez az elképzelés nem is annyira meglepő. Bonner rávilágít a tényre, hogy Észak-Korea számos épületét, amelyeket a koreai háború után építettek, hasonlóképp befolyásolta a futurisztikus elképzelés. A mostani projekt célja az volt, hogy kihangsúlyozzák a helyi építőanyagok és tradicionális technikák fontosságát, azonban az épületek nem csak ezen tényezők miatt számítanak kifejezetten helyi terméknek, hanem azért is, mert az építész, aki megálmodta őket soha nem hagyta el Észak-Koreát. „Ezeket a képeket valószínűleg csupán nagyon csekély mértékben befolyásolta a külvilág” mondja Bonner.
Ezen a képen néhány villát láthatunk, amelyeket közösségi pihenésre szánt az építész.
Ez pedig teljesen érthető. Észak-Korea legjobb építészeinek, akiknek legtöbbje a Paekho Institute of Architecture-nél (paekhoi építészeti intézmény) dolgozik, „kevés hozzáférésük van a kortárs építészethez” mondja Bonner. Lehet, hogy ismerik Frank Lloyd Wright „Vízesés-házát”, Mies Van Der Rohe „barcelonai pavilonját” vagy talán láttak pár fotót felhőkarcolókról, de az biztos, hogy kevés ismeretük van a mai szerszámokról, anyagokról, technikákról és trendekről. Viszont ez nem feltétlenül a kormány cenzúrájának köszönhető, hívja fel figyelmünket Bonner. Inkább arról van szó, hogy egyszerűen nincsen megfelelő mennyiségű oktató anyaguk. Amikor a Koryo építészeti túrákat szervez – mint, amilyet most októberben is szervezett – pontosan ebből az okból kifolyólag, a kormány megkéri őket, hogy hozzanak be építészettel foglalkozó könyveket és magazinokat az országba.
Itt a kúp alakú villák belsejét láthatjuk, amelynek közepén egy nyitott átrium helyezkedik el.
Egy elszigetelt ország számára az építészet és a tervezés nagyszerű terület lehet a kommunikációra és az ismeretszerzésre. Elsőre szokatlannak tűnhet, ha egy turizmussal foglalkozó cég az elméleti építészetben is érdekelt, de valójában kevés olyan dolog van, amely szokásosnak mondható Észak-Korea turizmusát illetően. Bonner lassan két évtizede dolgozik együtt az ország szigorú turizmuspolitikájával és óvatosan próbálja visszaszorítani az általuk kiadott útikönyveket, hogy sajátjaival, egy sokkal emberarcúbb képet adjon az utazóknak Észak-Koreáról. Törekvése, korábban elképzelhetetlen kulturális programokat eredményezett. 2010-ben a Koryo elhozta az országba Anglia, Middlesborough-i női focicsapatát, hogy játszanak egy barátságos meccset az észak-koreai katonai válogatottal. Nemrég pedig egy csapatnyi hozzájárulóval karöltve Bonner megalkotta a „Comrade Kim Goes Flying”-ot (Kim elvtárs repül!), amelyet Bonner egyszerűen csak „Észak-Korea első feminista filmjeként” emleget.
Egy repülő ház, amely egy jövőbeli nyaralás szállásaként szolgál.
Az „Utópisztikus megbízás” elméleti építészeti kiállítás, amely a Venice Biennale részeként számos más észak- és dél-koreai mű között kerül kiállításra, egy újabb olyan törekvés, amely utakat építhet nem csak egy elszigetelt országba, de annak elhanyagolt emberei felé is. „Nagyon kevés olyan terület van, ahol mind Észak- mind Dél-Korea részt vehet és kommunikálhat egymással” mondja Bonner. „A Venice Biennale megmutatta, hogy az építészet és a tervezés közös témája lehet a két országnak.”
Egy hotel, Nampo kikötővárosánál.
Egy kellemesen lengő híd a Gyémánt-hegységben, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy „átsétáljanak a reggeli ködön, mintha csak a hegységeket összekötő felhőkön járnának.”
Egy folyóparti vendégház, amely egy madárfészek alakját és a tradicionális koreai építészet elemeit ötvözi.
A vendégház belső nézete.
Egy új, sokkal hatékonyabb vonat, amely megkönnyíti az utazást a turisták számára. „Lassan kígyózik végig a világ legszebb tájai között,” mesélik nekünk. „Itt nem a gyorsaság a lényeg.”
forrás: http://www.wired.com/2014/07/
fordította: Bálint Roland
