Egy kis klasszikus: lássuk, mi lapul a mélységben

Arthur C. Clarke neve nem lehet ismeretlen a science fiction kedvelői előtt. Számos klasszikus került ki a kezei közül. Ide sorolhatjuk az 1957-es Mélységet is, amely egy jövőbeli képet tár elénk, amikor is az emberek élelmiszer-ellátása kissé megváltozik, s a tenger, az óceán jelentősége központivá válik. Vele együtt a bálnáké is. A planktongazdálkodás jelenti a fehérjeforrást, így annak védelmezése fontos feladat.

Walter Franklin exűrhajós is a tengerbe kényszerül, így megismerhetjük a két környezet hasonlóságait is. Walter egy hat hónapos gyorstalpalót végez a szokásos többéves képzés helyett, felkészítője Don Burley. Mindketten vonzódnak a tudós hölgyhöz, Indra Langenburghoz, de végül csak egyikük nyerheti el a nő szívét.

A mű nagyjából 20 évet dolgoz fel főhősünk kalandjaiból, beleértve egy halál közeli élményt, találkozást a mélységben lévő óriási élőlényekkel, némi bürokráciát és egy tengeralattjáró kimentését.

Walter Franklin összességében egy szerethető karakter, történetét élvezetes olvasni. Rengeteg időt tölt a víz alatt, feltérképezi az óceán mélyét és faunáját. Amíg pedig ez a felfedezés tart, mi megannyi információval gazdagszunk.

Talán nem a legismertebb vagy legkedveltebb Clarke könyvek közé tartozik, de akik kedvelik az írót, a tengert vagy éppen a felfedezős kalandtörténeteket, azoknak erősen ajánlott kezükbe venni a Mélységet.