Elhunyt Brian W. Aldiss
Szomorú hír érkezett: augusztus 19-én, 92 éves korában hunyt el Brian Aldiss brit sci-fi író. Nevéhez olyan művek köthetőek, mint a Helliconia, Az elszabadult Frankenstein vagy korának egyik legfontosabb fantasztikummal foglalkozó könyve, a Trillió éves dáridó.
1925. augusztus 18-án született East Derehamben. Az írás és a mesélés már nagyon kicsi korban érdekelni kezdte, állítólag már háromévesen voltak történetei. Hat éves korában a West Bucklannd Schoolban tanult Devonban, azután pedig a Framlingham College-ban. A második világháború alatt a Royal Signals ezrednél szolgált Burmában. Az itteni események két későbbi regényét is ihlették, A Soldier Erect-et and A Rude Awakeninget.
A háború után könyvárusként kezdett dolgozni, amit hamarosan a tényleges írás is követett. Első novelláit a kereskedelmi lapokban jelentette meg. A Faber and Faber egyik szerkesztője, Charles Monteith annyira megkedvelte Aldiss írásait, hogy megkérte, írjon egy regényt is. Így született meg első könyve, a The Brightfount Diaries 1955-ben. Ez még nem fantasztikus regény volt, inkább az irodalom fősodrába tartozó mű, ami naplószerű fejezeteken keresztül meséli el egy könyvárus életét. A debütálás ellenére is már nagyon korán belekóstolt az SFF világába, idővel pedig megjelentek a sci-fi és fantasy magazinok hasábjain. Első jelentős sikerét íróként 1955-ben, az Observer versenyén érte el, ahol “Minden időké ő…” című, 2500-ban játszódó történetével első helyezést ért el.
Kiadójának csak később fedte fel zsáner műveit, s legnagyobb megdöbbenésére a szerkesztők nagy lelkesedéssel fogadták SFF-jeit, s kiadták a Space, Time and Nathaniel című novelláskötetet. Mind az új, mind pedig a korábbi művek meghozták Aldiss számára a sikert: a World Science Fiction Convention 1958-ban megszavazta a legígéretesebb új szerzőnek, írásaival pedig annyit keresett, hogy otthagyhatta a könyvkereskedést és főállásban írhatott.
Aldiss életműve számos regényt, novellát és ismeretterjesztő művet tartalmaz, ezenfelül pedig antológiaszerkesztőként is jelentőset alkotott. A nagy művei mellett, mint a Helliconia trilógia vagy a Hugo-díjas Hothouse, olyan jelentős műveket is írt, mint a “Szuperjátékok más időszakokban” (Galaktika 200), ami alapján Stanley Kubrick megalkotta a mesterséges intelligencia alapját a 2001-ben. Írt még Doctor Who történetet “Umwelts for Hire” címen, de tisztelgett James Joyce Finnigan ébredése előtt is a Barefoot in the Head regényében. A magyarul olvasható műveinek listáját ezen a linken érhetitek el.
1964-ben Harry Harrisonnal közösen Science Fiction Horizons néven újságot indított, ahol tudományos fantasztikummal foglalkozó kritikákat jelentettek meg. A magazinban olyan szerzők írásai voltak olvashatóak, mint C. S. Lewis, Kingsley Amis, James Blish, továbbá egy interjú is William S. Burrough-sal. A lap mellett több antológiát is szerkesztett a Fabernek, mint például a nagyon népszerű és több kiadást is megért Introducing SF-t és a Best Fantasy Stories-t, 1961-től pedig a Penguin Books kiadó gondozásában jelentek meg a következő válogatásai: The Penguin Science Fiction Omnibus (1973), Space Opera (1974), Space Odysseys (1975), Galactic Empires (1976), Evil Earths (1976) és a Perilous Planets (1978). Érdemes külön kiemelni Aldiss antológiái közül a Farewell, Fantastic Venus!-t, mivel különleges alkalom miatt született meg: a 60/70-es években az űrszondák segítségével kutatták a Vénuszt, s a kutatások eredményeként kiderült, a bolygó nem olyan trópusi, dzsungellel benőtt hely, mint amilyennek az addigi sci-fi ábrázolta. Tehát a tudományos felfedezésre adott válasz volt a már említett kötet: Aldiss és Harrison a Vénusz megismerése előtt írodott írásokat adták így közre az olvasók számára.
Az író munkásságát nemcsak a kiadók és az SFF közösség ismerte el (2 Hugo-, 1 Nebula és 1 John W. Campbell-díj, továbbá ő volt a 18. SF Grand Master is), hanem a szélesebb közönség is. 2005. június 11-én II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozatával tüntette ki Aldisst, 2008. július 1-én pedig a University of Liverpool tiszteletbeli doktorrá választotta. Mindkét kitüntetést az irodalmi munkásságáért érdemelte ki.
A halálával egy hatalmas legenda távozott el.
Nyugodjon békében!
Sajnálattal olvastam a szomorú hírt. Ő még a “igazi” klasszikusok közé tartozott (Asimov, Clarke, Bradbury, …).
Néhány regényét nem találtam sem a cikkben, sem pedig a bibliográfiában, pl.
Amíg világ a világ, Szürkeszakáll, Földburok, Szuperállam