Emberi tényező: Majdnem hibátlan

Március harmadikán fejeződött be a Fox legújabb SF projektje, az Emberi tényező. A hányattatott sorsú detektívdráma jövője egyelőre kétes, de egy második évad megrendelése esetén akár bizonyítéka lehet a science fiction nagyközönség előtti létjogosultságának.

A sorozat egy közeli jövőben játszódik, ahol a technológia rohamos terjedését kihasználó bűnözőkkel a rendfenntartók egyre kevésbé tudják tartani a lépést. 2048-ba helyezik át az alkotók a hagyományos nyomozópáros történetét, de a hagyományokkal is elbabrálnak: a kómából visszatérő John Kennex nyomozó partnerét egy androiddal helyettesíti a rendőrség.

Ebben a csavarban rejlik a sorozat egyik alapvető erőssége. Azzal, hogy a főszereplőpáros kötelező szellemi bokszmeccseinek a kék sarkába egy mesterséges intelligenciát helyez, az Emberi tényező lehetőséget nyit egy emberitől teljesen különálló gondolkodásmód feltárására.

Persze jelzi a csatorna nézettségi adatoktól való függőségét, hogy Kennex partnerének, Doriannek a legfőbb tulajdonsága mégis az emberszerűsége. Dorian ugyanis egy elavult kísérleti széria kényszerből visszahozott példánya, amit sziklaszilárd logika helyett megérzések vezérelnek—így pedig annak ellenére, hogy gyártósoron készült, tulajdonképpen a (modern tudomány leghatékonyabb eszközeivel) kitágított tudatú ember eszményét képezi le.

Dicsőségére szóljon az íróknak, hogy ennek az apró csalásnak egy határozott és könnyen megközelíthető karakter a terméke, de ezért az androidok legújabb generációját, azaz a folyamatos fejlődés csúcstermékét fel kell áldozniuk a gépi sztereotípiák oltárán. Még ha a legfrissebb modellek képviseltetik is magukat néhány jelenetben, csak azért kerülnek elő, hogy dühítően életképtelenek lehessenek.

A továbbiakban is ugyanilyen kiszámítható cinizmus jellemzi a történetet. A kritikusai nem hiába hasonlítják olyan neo-noir gyöngyszemekhez, mint a Szárnyas fejvadász vagy a Robotzsaru: ezek a felmenők egy ugyanolyan önző és korrupt világ képét ábrázolják, mint ahol Kennex és közvetlen környezetének gerince akkora ritka kincs.

Mindemellett mérsékelten optimista a sorozat. Szemben például az 1999-es, kísértetiesen hasonló témájú Total Recall 2070-nel, ahol sokkal nagyobb teret kapott a Philip K. Dick-i paranoia, az Emberi Tényező többnyire egy lassan, de alapvetően jó irányba haladó társadalmat fest. Úgy tűnik, hogy Jó és Rossz küzdelmében itt senki nem tett még szert behozhatatlan előnyre.

Az első évad végéig mégis kirajzolódik egy sötétebb rend körvonala. Csak néhány elharapott szó esik arról a falról, ami kettészeli a várost, de a pár másodperces vágóképekből is nyilvánvaló, hogy a túlsó oldalán mások az élet feltételei. Ha másért nem, azért érdemes lenne megtoldani a történetet egy következő évaddal, hogy kiderüljön, miért kell befalazni a civilizációt.

Sajnos viszont nem világos, hogy megkapja-e ezt az esélyt a sorozat. Már az indulástól fogva akadályok álltak a sikerének az útjába, hiszen Naren Shankar társ-showrunner két hónappal premier előtt mondott fel, és a részeket is sorrenden kívül adta le a csatorna. Remélhetőleg az Emberi tényező túléli ezeket, és jövőre is visszatér, mert még közel nem merült ki.

Itthon a sorozatot a Viasat3 csatorna vetíti csütörtök esténként!