Emerald City: Vérgőzös felnőttmese lett a legújabb Óz feldolgozás
A The Wizard of Oz című regény 1900-ban jelent meg először, L. Frank Baum tollából, és W. W. Denslow illusztrációival. A történet iszonyatos sikerre tett szert a XX. és XXI. században, hiszen többek között egy nagyon híres, 1939-es musical feldolgozást is kapott a sztori, valamint nemrégiben a moziba járó közönség Sam Raimi rendezésében láthatott egy verziót, melyben James Franco játszotta a címbeli varázslót. A szakértők szerint Oz története az első igazi amerikai fantasy mese, hiszen olyan helyszíneket sorakoztat fel, mint mondjuk Kansas vagy Omaha. Egyébként az irodalomkritikusok szerint Baum regénye egyértelműen támaszkodik az Alice’s Adventures in Wonderland című könyvre, annak igazából egy modernebb átdolgozása a fiatal olvasóközönségnek.
Az NBC így 2017-ben, több mint 100 évvel a történet első felbukkanása után próbál még egyet csavarni Dorothy utazásain és a közönség egy olyan rétegének is népszerűvé tenni, akik már felnőttek. Az Emerald City egész pontosan 3 éven keresztül készült az amerikai országos csatornánál, hiszen 2014 óta ül a tévéadó a sorozaton. Kreatív nézeteltérések alakultak ki ugyanis az ötletgazda Matthew Arnold és az NBC között. A tét egyébként nagy, az ígéretek szerint ez az NBC válasza a Trónok harcára, egy sokkal sötétebb hangvételű, brutális jelenetekkel megtöltött változata az Oznak.
Érdekesség, hogy az Emerald City teljes első évada, azaz mind a 10 rész Magyarországon forgott, erről bővebben mondjuk az Indexen is lehet olvasni.
A történet elég unalmasan kezdődik, láthatjuk pár percen keresztül, ahogy a 20 éves Dorothy nővérként tengeti az életét. Segít az öregeknek, meg minden. Illetve belengetnek egy háttérsztorit arról, hogy az igazi anyja elhagyta és nevelőszülőknél nőtt fel. Ez nagyjából mindegy is, hiszen utána jön egy hatalmas nagy tornádó, ami elragadja a hősnőt otthonából, és Oz földjére repíti a főszereplőt. Innentől kezdődik igazából az Emerald City, hiszen az “új világ” rettenetesen jól néz ki. Vizuálisan van egy egyénisége a sorozatnak, hiszen ahogy merülünk el egyre jobban a mesében, úgy bontakozik ki a szép látványvilág. Nem üti ki az ember szemét a CGI, ettől nem kell félni. Ha nem szólunk valakinek, hogy igazából ez egy sorozat első két része, akkor észre se veszi. Simán azt hiheti, hogy egy mozis fantasyről van szó. És ez jó is, hiszen a Trónok harcának jelenleg a tévében nincs igazán kihívója.
Kapunk itt mindenféle törzseket, boszorkányokat, valamint felbukkan már az elején Totó és a Madárijesztő is. Rengeteg sok minden történik már a széria elején, ráadásul komolyan jelen van a történetben a varázslat is. Tekintve, hogy Dorothyék farkasszemet néznek a rendkívül ijesztő keleti boszorkánnyal többek között. Ahogy a cím már lelőtte, az Emerald City egy vérgőzös feldolgozása lett az Oznak, hiszen tömve van felnőttjelenetekkel: gyilkossággal és szexszel. Bedobják még azt is, hogy volt egy nagy tragédia, jött egy szörny, ami majdnem elpusztította a mesebeli világot, egyedül Oz tudta megállítani a pusztítást, mégpedig a tudomány erejével.
Ez a Lost óta nagyon izgalmas, amikor egy produkció szembeállítja a mágiát (=egy felsőbb erőben való hitet) a technológiával. Itt is a boszorkányok igencsak utálják és lenézik Ozt, ő persze meg van győződve arról, hogy a hókuszpókusszal nem lehet sokra vinni. Bár azért a boszorkányok rituáléját lenyűgözve nézi.
Az Emerald City komolyabb színészeket is felvonultat, hiszen Ozt nem más játssza, mint Vincent D’Onofrio, akit talán a Daredevil rajongóinak nem kell bővebben bemutatnunk. Fiona Shaw-t pedig a Harry Potter fanatikusok ismerhetik, a színésznő ott a varázslást utáló Petunia Dursley-t alakította, itt meg épp egy nem túl kedves boszorkány szerepében látható.
Az NBC komoly fába vágta a fejszéjét, azonban az első két rész igazán szórakoztató lett. Az Emerald City nem valószínű, hogy nagyon megszorongatja majd a Trónok harcát, de végre beindíthat valami érdekeset a televíziózásban. A csatornák ugyanis nem nagyon mutatnak hajlandóságot arra, hogy igazán jó fantasy sorozatokat mutassanak be. Pedig azért lenne rá igény. Az Emerald City úgy tűnik, hogy egy izgalmas, felnőttes újragondolása lesz Oz meséjének. De talán itt azért fog izgulni a közönség, hogy Dorothy haza ne jusson az unalmas Kansasbe, hanem maradjon inkább a csodás másik világban. Furcsa dolog ez.
