Epic ürhajók, avagy a végtelenbe, és tovább 3.

Az epic űrhajók sorba vételekor természetesen nem mehetünk el említés nélkül a Csillagközi mellett.
A Battlestar Galactica legelső megjelenése 1978-ra tehető, amikor Starbuck hadnagy még férfi volt – a nálunk Szupercsapat néven futó A-team Szépfiúja, Dirk Benedict. A mi kedvencünk azonban nem ez sorozat, hanem az ennek alapján 2004-ben útnak induló széria, az ikonikussá vált Battlestar Galactica, amiben Starbuck amellett, hogy tökös pilóta, nagyon is nő.

Battlestar Galactica, BS-75 romboló,  Caprica

Gyártás éve: az Első Cylon háború

Technikai adatok:

Méret:
– 1445 m hosszú

Meghajtás:
– fény alatti meghajtás
– limitált hatótávolságú FTL ugróhajtómű

Fegyverzet:
– hagyományos kinetikus fegyverzet, és nukleáris töltetek

Navigáció:
– hagyományos navigációs technológia

Legénység:
– 2000 fő
– Viper és Raptor vadászgépek

Hogy a robot-elmék ne tudják meghackelni, a Galactica számítógépes segítség nélkül épült, és nem rendelkezik beépített védelmi szoftverrel és számítógéphálózattal sem, analóg telefonvonala van csupán. Így a Cylon Háborút sikeresen végigharcolta, meghackelhetetlenül, de azóta sok év eltelt, a Galactica pedig a flotta egyik legrégebbi és legelavultabb hajója volt. Javában zajlott a leszerelése és a múzeummá alakítása, amikor a 12 kolóniára a védelmi rendszereket hatástalanítva elsöprő csapást mértek a cylonok, tulajdonképpen órák alatt a kipusztulás szélére sodorva az emberiséget. A Galactica, nem rendelkezvén fegyvereibe lőszerrel, sikeres ugrást hajtott végre egy támaszpontra, hogy visszatérve öngyilkos csatában essen el a cylonok ellen, de egy menekülő civil flotta – az utolsó menekülők – meggyőzi arról a parancsnokot, hogy szegődjön utolsó hadihajóként az emberiség maradékának védelmezőjévé vándorlásuk folyamán.
A hihetetlen népszerűséget magáénak tudható sorozat sokak számára jelenti A science-fictiont.
A “főszereplő” ugyanis se nem hiper, se nem szuper, abszolut nincsen benne kényelmes legénységi szállás, és holodeck, meg higch-tech kütyük garmadája, a kapitánya pedig se nem jóképű, se nem fiatal. Adama legalább annyira viharvert, vén róka, mint a hajója.
A Battlestar Galactica nem a sci-fi klisék elpattogtatásában jeleskedik, azaz kevésbé finoman kifejezve nem éppen a kardozós-b*szós űropera díszpéldánya. Ez a sorozat rólunk, emberekről szól. A társadalmunkról, a visszásságairól. Arról, hogy extrém helyzetben, amikor a túlélésünk a tét, bizony mindaz a nemesség, és kifinomultság, minden etika, és morál, melyet úgy véljük magunkra kapartunk párezer év alatt civilizáltság néven, seperc alatt lemálik.  Döntésekről, melyeket ha törik, ha szakad meg kell hoznunk. Hősökről, akik korántsem mindig hősiesek, vezetőkről, akik többször megalkuvók, és érdekemberek, mint igazi vezetők, éhes, és szánalmas civilekről, fáradt, és kiégett katonákról. Egy menekültként élő faj mindennapjairól egy olyan hajón, melynek sarkában bizony egy annál ezerszer fejlettebb,  öntudatra ébredt MI lohol, high-tech robotrepülők armadájával, és nem éppen egy habos cappucinóra akarnak beugrani.
S miközben a nyomában a cylonokkal a Csillagközi az utat keresi a Földre, a sorozat szinte minden egyes epizódja a képünkbe törli fajunk legundokabb, és legnemesebb tulajdonságait.

De lapozzunk tovább; bár sorozatnak nem volt éppen a kirívóan jó, az Androméda mégis elég jelentős rajongói bázisra tett szert, amiben bizony nem sok szerepe volt a jóképű Kevin Hunt, izé Dylan Sorbo, szóval a fiatal, és jóképű kapitánynak, sem pedig a zseniális Gene Roddenberry ötlete alapján megírt gyengécske forgatókönyvnek.
De mivel ez a bejegyzés nem a sorozat műkritikai elemzésének nemes/nemtelen szerepét hivatott betölteni, nézzük csak a hajót, a Felkelő Andromédát, és a “lelkét” megtestesítő androidot, mert “ők” mégiscsak megérdemeltek némi kutatómunkát.

Felkelő Andromeda, X-10-284 Glorius Heritage osztályú nehézcirkáló, Véderő, Csillagközi Szövetség

Gyártás éve: CY. 9768, Newport News Orbitális Hajógyár, Föld

Ismert kapitányok:
– Fatima Novarro  CY. 9772
– Dylan Hunt CY. 9777 körül

Technikai adatok:

Méret:
– 1301 m hosszú
– 976 m széles
– 325 m magas
– tömege: 94408876 kg
– fényalatti meghajtás átlagos sebessége hozzávetőleg 30-50 PSL

Meghajtás:
– fény alatti meghajtás
– Mark VIII. típusú siklópálya generátor

Fegyverzet:
– 40 rakétavető
– 12 lövegtorony
– 12 antiprotonágyú
– 16 ES-115 Oracle nehéz érzékelő/támadó távirányított repülő
– 8 ES-14 Janus könnyű érzékelő/támadó távirányított repülő
– Nova Bombák

Védelmi rendszer:
– Androméda MI

Navigáció:
– Androméda MI

Legénység:
– 4132 fő (tiszt/sorkatona=1/11)
– 36 RF-42 Centaur taktikai vadászrepülő
– 76 RA-26 Shrike támadó vadászrepülő
– 12 AF/A-29 Phoenix atmoszférikus támadó repülő

Diplomáciai, rendfenntartói küldetései mellett a Felkelő Androméda rendszeresen funkcionált védőkísérőként, illetve és háborús konfliktusok esetén a civili lakosság evakuálásában. Békeidőben logisztikai támogató feladatokat lát el, illetve mélyűri felderítőként is funkcionált.
A Glorius Heriteage hajóosztály különlegessége, hogy mindbe építettek egy bonyolult irányító és vezérlőegységet, egy valódi “hiperszuperszámítógépet”. A Felkelő Androméda mesterséges intelligenciája tehát egy tudattal rendelkező önfejlesztő program, mely egyrészt holokivetítőn keresztül kommunikál a hajó mindenkori kapitányával, mindeközben folyamatosan futtatja analitikai, és feedback mechanizmusait, melyek által a hajó rendszereiről pontos helyzetjelentést kap. Az Androméda MI azonban – elvileg-, nem hozhat önálló döntéseket. A hajó tényleges vezetése, irányítása, a fegyverrendszerek, és a navigáció tehát a mindenkori kapitány “kezében” van, az MI “csupán” egyfajta logisztikai, taktikai, és startégiai tanácsadó szerepet lát el. Szintén az MI gondoskodik a hajó rendszereinek karbantartásáról nanobotok segítségével, melyeket közvetlenül a számítógépes hálózaton keresztül irányít.

Az Androméda fizikai megtestesülése a Romy nevű andorid, “aki” nem egyszer keveredik vitába mondhatni önmagával. Az Androméda MI, és az android Romy közötti nézeteltérések nagyrészt abból erednek, hogy bár az android programja is önfejlesztő, mint a hajó programja, ám attól eltérően érzelmeket is tanul, melyeket viselkedésszimulációjába olvasztva emberi reakciókat képes generálni.
A Csillagközi Szövetség bukása előtt egy Tarn Vedrai tudós fejlesztette ki az ún. siklópálya-technológiát. A siklópálya a háromdimenziós valóság egyfajta kiterjesztése, melyben egy új dimenzió fonódik össze az általunk ismert tér-idő kontinuummal. A siklópálya használata közben a kvantumszintű kapcsolatok kötélszerűen láthatóak, főleg az olyan erős kapcsolatok, mint amilyenek pl. bolygók és napok között vannak. Egy űrhajó, mely belép a siklópályába, felhasználhatja ezeknek a kapcsolatoknak az energiáját a csillagok közötti utazáshoz, ám maga a pálya egy végtelenül bonyolult labirintusra hasonlít, melyből akár pár perc alatt is ki lehet találni, de akár évekig is elbolyonghatunk benne. Hogy melyik a helyes irány?
Nos, a siklópálya jellemzője, hogy csak szerves pilóta képes haladni benne; bármely irányba is induljon a pilóta, mindenkori döntése után válik a kiválasztott út helyessé, a másik pedig helytelenné. Minél többször választanak a pilóták egy utat helyesnek, az annál simábban, kényelmesebben, és gyorsabban hajózható útvonallá válik, ám ezt a tényt nem jelzi semmi sem előre. A pilóták sok esetben ösztönös, talán genetikai tulajdonságaik miatt képesek jó irányt választani.
Éppen ez az oka annak, hogy hiába az Androméda MI high-tech fejlettsége, a siklópályán képtelen egyedül, pilóta nélkül navigálni.

Bár objektíve sok tálentum nem szorult a sorozatba, annak ellenére, hogy rengeteg félig vagy féligsem megvalósított ötlet volt benne, az Androméda megért öt évadot. Ehhez képest a Firefly egyetlen évadába szintén beleszuszakolt ötletdömping, kreativitás, és fantázia párosult egy olyan múviméker gárdával, akik mondhatni megcsinálták a tudományos-fantasztikus tematika egyik legpöpecebb sorozatát, és az egyik legotthonosabb, legkedvesebb, némaságában is leginkább “élőbb” űrhajóját, a Serenity-t.

Serenity, 03-K64 Firefly-osztályú középtávú szállítóhajó, Szövetség (Union of  Allied Planets)

Gyártás éve:2459. augusztus

Gyártó cégek:
Allied Spacecraft Corp. Osiris,
Firefly Ship Works Ltd. Hera,
Mandel&Earls Ltd. Londinum.

Technikai adatok:

Méret:
– 82 m hosszú
– 51, 8 m széles
– landolótalpakkal együtt 24 m magas
– súly üresen: 128140 kg
– maximális teherbírás: (rakománnyal együtt): 265300 kg

Meghajtás:
– 2 db Blue Sun generátor

Személyzet:
– 18 fő, 5 legénységi kabin

Fegyverzet:
– 2 mágneses szigonyágyú

Egyéb felszerelés:
– 2 db leszállóegység
– mf813-as rakodóegység
– 6 transzmitter egység
– 3 egyszemélyes mentőkabin

Az első éved után méltatlanul parkolópályára állított Firefly című sorozat példátlan népszerűségnek örvend a mai napig. A nyomokban milleniumfalconi erényekkel rendelkező hajó legalább olyan ütött-kopott, mint a Sólyom maga, vagy a Csillagközi. Nem rendelkezik szuperszámítógéppel, csúcsfegyverekkel, és fényéveket seperc alatt maga alá gyűrő hajtóművel, bár tény, hogy a kapitánya fiatal, és igencsak jóképű, bár legalább olyan pokróc, mint néha Adama.
Amitől a Serenity mégis több, és talán jobb, mint az egy kaptafára megálmodott űrhajók, és sorozatok az a szív, és lélek, amivel a forgatókönyv írók megtöltötték a kis szentjánosbogár minden egyes alkatrészét. Talán nem is lehet különválasztani a legénységét a hajótól. A hitehagyott Mal Reynoldstól és a katonás Zoe Washburntől kezdve a bunkóságban verhetetlen Jayne-en, a maga nemében fenomenális Wash-on keresztül, a titokzatos múltú, és cseppet sem papos Book lelkészen, a testvéri összetartásról példát mutató Tam-testvéreken, és a hivatása pajzsa mögött megbúvó Inarra-n át a hebrencs, kölykös, ám zseniálisan ösztönös Kaylee-ig bezárólag minden egyes karakter megfeleltethető a hajó egyes funkcióinak, s ezáltal maga a Serenity is élő személyiséggé válik. Egy repülő sziget, ahol a korrupt, és kétszínű társadalom elvárásaival megalkudni képtelen, vagy múltjuk, jelenük elől menekülő emberek meghúzhatják magukat.
A Serenity legénysége, és a hajó együtt alkotnak egy családot; egy emberi léptékű, élhető világot teremtve maguknak; így lesz a hajó testvér, bajtárs, otthon, és menedék egyszerre.

A cikk első része az Enterprise NCC-1701-ről, a Babylon-5 űrhajóiról, és a Millenium Falconról az alábbi link alatt olvasható:

http://sf.blog.hu/2013/07/30/epic_urhajok_avagy_a_vegtelenbe_es_tovabb

A cikk második része a Csillagkapu univerzum legpöpecebb hajóival pedig innen elérhető:

http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=250

Kovács Rhewa Andrea