És vajon a mi tavunk milyen?

Hamarosan magyar nyelven is olvasható lesz a 2016-ban az Európai Unió Irodalmi Díját elnyerő könyv, a Mindenkinek a maga tava, melynek szerzője Nenad Joldenszki.

Az író 1986-ban született a macedóniai Sztruga városában. Íróként a The Sleince of Enhalon című művével debütált, melyet macedón dialektusban és szlengben írt. Ezt követően 2012-ben jelent meg a második könyve, az Each with Their Own Lake, melyet már csak napok kérdése, és mi is olvashatunk.

A könyvben 14 rövid történettel találkozunk, melyekben többek között a városi tájak, a bánat és az öregedés, valamint a szeretet és a szomorúság is tematizálódik, miközben visszatérő nyugtalanító metaforaként köszön vissza újra és újra a tó, s annak mélysége.

Az egyik történet például az identitás instabilitása köré épül, a cselekmény során pedig fantázia és valóság, igazság és hazugság végig egyensúlyban állnak.

A történetek hol feszültséget keltenek, hol drámaiak vagy melankolikusak, hol pedig iróniával telítettek. Az írói hang közben csendes, rejtélyes.

„Merre vagy, elbeszélő?
Álom és ébrenlét, kezdet és vég, múlt és jelen, valóság és fikció, tudomány és irodalom határán járunk, mindez egy tóba folyik össze. Ide gyűlnek az emlékek, itt találkozik tér és idő, elbeszélő és elbeszélés. Itt rétegződik maga a szöveg, mely elindul, aztán átíródik, abbamarad, majd folytatódik. Az archetípus életre kel, narratívát hoz létre, árad, folyik, megállíthatatlanul, egymástól távoli történeteket kapcsol össze, hogy később újra szétváljanak, szétfolyjanak, mindegyik a saját útján, és végül eljusson a medrébe. Mindenkinek a maga tavába.”