Interjú Evie Wyld írónővel a “Ha minden madár énekel” című könyve kapcsán
Evie Wyld könyve a “Ha minden madár énekel” már kapható a Galaktikabolton a Libri illetve a Líra üzleteiben és büszkén mondhatjuk szépirodalmi mű ellenére sok olvasó tetszését hamar elnyerte. Szerintünk a titok, Evie Wyld csodás leírásai átható és zsigerig ható ábrázolása hangulatoknak és érzelmeknek. Nem mellesleg a mű szerkezete is figyelemre méltó, miként bontja ki az írónő Jake (főszereplő) múltját, hogyan fonja a misztikus néhol horrorisztikus hangulatot egy fájdalmas élet történetbe, melynek végén a megnyugvás és megbékélés vár.
Mund Katalin: Mi motivált a könyved megírásában? Honnan jött az ötlet?
Evie Wyld: Az egyetlen motivációm, amikor írok, hogy olyan történet szülessen, amit én is szívesen elolvasnék. Az ötletek írás közben születnek, vagyis úgy indítottam, hogy van egy egyedülálló nő egy birkafarmon, egy szigeten. Ezután ki kellett dolgoznom, hogy miért van ott, így felmerült, hogy a múltja Ausztráliához köti. Én is félig ausztrál vagyok, és mint a legtöbb helyen, itt is vannak erőszakos nőgyűlölő emberek. Azt hiszem, a hatalmas terek miatt éreztem azt, hogy Ausztráliáról akarok írni. Angliával ellentétben az ember úgy érzi, hogy Ausztrália kietlen vidékein bármi megtörténhet.
K.: Mit gondolsz a regényről utólag? Változtatnál rajta bármit?
W.:Ó, rengeteget! Soha nem olvastam el úgy, mint kész regényt. Mindig csak dolgoztam rajta. Amikor egy könyvet írsz, közben mindig változol is. És azóta már egy másik regényt is megírtam, vagyis egészen más írónak érzem most magam. Amikor az írásaimat olvasom, azonnal elkezdem szerkeszteni is. Nem feltétlenül azért, mert rossznak találom, hanem mert most egy kicsit másképpen fogalmaznék. De általában nem szoktam sokat töprengeni a könyveimen, ha már megírtam és megjelentek. Olyankor már a következő regényen gondolkodom
K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?
W.: Imádom, nagyon tetszik! Teljesen más, mint a többi kiadás borítója, letisztult és nagyon erős.
Evie Wyld – Ha minden madár énekel borító: Varga Balázs
K.: Mi történt, amióta megírtad ezt a könyvet? Min dolgozol mostanában?
W.: Kiadtam egy grafikus regényt Everything is Teeth címmel, ami egy memoir arról, hogyan nőttem fel Angliában és Ausztráliában, és milyen szerepet játszottak a cápák, valamint az apám élete és halála az életemben. Nemrég jött ki egy másik regényem is, a The Bass Rock, amiben évszázados erőszak, gyilkosság, elmaradottság és kísértetek vannak. Még mindig meglehetősen a történet hatása alatt vagyok, ezért még nem tudom, mi lesz a következő.
K.: Van egy könyvesboltod. Ténylegesen dolgozol is benne, vagy csak tulajdonos vagy? Több vásárló tér be, mióta könyveket írsz? Vannak, akik csak miattad jönnek be a boltba? Vagy általában nem is sejtik, hogy a pult mögött álló hölgy egy sokszorosan díjazott író?
W.: Régebben valóban a pultnál álltam, úgy írtam az első könyvemet (After the Fire, a Still Small Voice). Mióta megszületett a fiam, már nem dolgozom a boltban, de ugyanabban az utcában lakom, így gyakran átugrom. Néha valóban miattam jönnek emberek, ami nagyon jó érzés, de nem szeretném ezt túl nagy dobra verni, mert egy kicsit fura érzés lenne.
K.:Van bármi, amit szívesen elmondanál a könyvvel kapcsolatban, amiről még soha nem kérdeztek?
W.: Nem, azt hiszem, már mindent elmondtam.
