Feng shui és nyomozósdi egy igazán színes egyéniségtől
Nury Vittachi cikkeket ír a Reader’s Digest magazinba. Komikus, szellemes megjegyzéseket bármiről, amit a világban lát. Kultúráról, egészségről, cybervilágról, utazásról, turizmusról, régi barátokról, családtagokról, mindenről, amihez csak kedve van. Az olvasók jókat nevethetnek ezeken az írásokon, hiszen rendszerint tényleg viccesek.
De ki is ő?
Újságíró, könyvíró, Srí Lanka szülöttje, aki a karrierjét Londonban kezdte, de most Hongkongban él angol feleségével, valamint két lányával és egy fiúgyermekével, akik mindnyájan kínaiak, örökbe fogadták őket. Talán ebből az egy mondatból is kiderül, hogy színes egyéniség. Számos újságírói és irodalmi díjat is bezsebelt már. 1990 óta ír fikciókat, nem fiktív regényeket és gyerekkönyveket is. Angolul publikálja őket, de lefordítják többek közt portugál és indonéz nyelvre is.
Az ő nevéhez fűződik A feng shui detektív, amely szintén egy sokszor mókás, ám olykor elgondolkodtató történetet kínál. A komikus detektí
vregény hősei egy Szingapúrból származó feng shui mester, egy fiatal ausztráliai hölgy, egy indiai misztikus és néhány ázsiai rosszfiú. A sorozat öt kötetből áll, és több iskoláskorú filmkészítő is ajánlatot tett már a képernyőn való megjelenítés jogáért.
A szingapúri feng shui mester egy ausztráliai hölgyet fogad asszisztenseként, kinek neve Joyce McQuinnie. A kettejük közti megértés meglehetősen érdekes. Wong pidzsin-angolt beszél, kiegészítve egy tankönyvből vett idiómákkal, továbbá hajlamos a rasszizmusra, szexizmusra, rendkívül pénzorientált, valamint kisállatokat eszik (ha csak lehetséges, élve). Ezzel szemben Joyce átláthatatlan ifjúsági nyelvet beszél, törekszik, hogy politikailag korrekt legyen és vegetáriánus. Igazán jó páros, nemde?
A feng shui detektív eredetileg a Hongkong.com oldalon jelent meg az ottani közösségnek szánt történetként, ám a kétezres évek elején publikálni kezdték, és azóta számos nyelvre lefordították, így már magyarul is elérhető az első rész.
