Filmajánló: Renaissance
Teljesen véletlenül botlottam a film premierjébe , a Film+ műsorán. Az külön meglepetésként ért, hogy a film teljesen elkerülte a figyelmemet. A Renaissance-t 2006. december 28-án mutatta be hazánkban a Fórum Hungary. A film képi világa döbbenetes: fekete-fehér animáció, a tökéletes film noir. Mintha egybe gyúrták volna a Sin Cityt, a Különvéleményt, és a Halhatatlanokat.
A film tartalma nem sokat árult el. Párizs 2052-ben: a túlburjánzó technika és a nagyvárosi üledék céltalan kavargása. A Pigalle környékén hologram-prostituáltak csalogatják a járókelőket, a háztetők magasságában üvegpavilonok rejtik a felső tízezer mesterséges kertjeit. Az Európai Unió még mindig él és virul, sőt hologramos személyivel látja el a lakosságot. A közutakon annyira áramvonalas Citroënek száguldoznak, hogy a felületes szemlélő alighanem folyékony halmazállapotúnak mondaná őket. A járókelők és a turisták egy szinttel feljebb, az utak fölé épített üvegsétányokon közlekedhetnek.
Havasmezői Gergely írta a filmről:
„A Renaissance mindössze két színt használ, feketét és fehéret – még a szürke árnyalatai is csak néhol fedezhetők fel benne. Ezzel a két színnel rajzol meg egy tökéletesen valóságosnak tetsző világot. Fény és árnyék váltakozásával, felületek domborításával, sziluettekkel dolgozik, s az eredmény leírhatatlan: olyannyira hihető illúziót hoz létre, hogy amikor egy jelenetben végül valódi színek is feltűntek a vásznon, vagy egy percig észre sem venni a változást. Leginkább a Sin Cityhez hasonlítható ez az alkotás, csakhogy az bőven használta a szürke minden árnyalatát és élőszereplős volt, míg a Renaissance teljes egészében animációs film (készítői csak a motion capture-höz használtak színészeket).
Rendkívüli filmmel van tehát dolgunk – miután a néző kiszédeleg a teremből, el sem hiszi, hogy voltaképpen nem látott egyebet a sötét vászonra vetített fehér foltoknál és csíkoknál. Mégis jogos a kérdés: nem lett volna-e több a Renaissance egy, az eredetiségnek legalább nyomait felvonultató történettel? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem. Ez a százöt percnyi hosszú technikai demonstráció befogadhatatlan lenne, ha a puszta látvány mellett még valami összetett sztorival, netalán eredeti világábrázolással is foglalkoznunk kellene. Bizonyára Annecyben is így gondolták, amikor a Renaissance-nak ítélték az animált filmek világának legnagyobb elismerését, a fesztivál első díját. Képi tökéletessége ellenére a Renaissance mégis zsákutca: ezzel a technikával nem lehet film noire-nál egyebet létrehozni.”
