Gonosztevők hajnala – Gotham évadkritika

A DC képregényekből merítő népszerű noir sorozat, a Gotham immáron a második évadának végéhez érkezett. Nézzük is meg, hogyan sikerült az erős első szezon folytatása.

Gotham városa szinte úszik a bűnben. Minden nap új gaztevők tűnnek fel, mindig egyre furábbak, és egyre kegyetlenebbek. A városban alig akad néhány becsületes rendőr, a bűnözést megállítani lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A maffia virágzik, gengszterbandák járják az utcákat, sőt akadnak pszichopata gyilkosok is, akik tovább színesítik Gotham City látképét.

A második évad cselekménye erősen indult, de leginkább a szezon végére teljesedett ki. Megszámlálhatatlanul sok ikonikus karakter tűnt fel, főleg a gonoszok táborát erősítve, de megannyi kikacsintást is észrevehettünk, ha kicsit résen voltunk. Az évad első fele haladt az előre kikövezett úton, természetesen továbbépítve az erős történetszálat, ám a második fele lett igazán ütős a szezonnak.

James Gordon nyomozó karaktere hihetetlen változásokon ment keresztül. A becsületes rendőr már csak a múlté, gyakorlatilag bármire képes azért, hogy megvédje Gothamet, és annak polgárait a fenyegető veszélyektől. Sokkal belevalóbb lett, mint előtte, nem riad vissza semmitől, de néha úgy éreztem, hogy a karaktere átment egysoros monológokkal operáló macsó hősbe. Nem mintha nem állna jól az őt alakító Ben McKenzie-nek, de a morális hánykolódásai miatt tűnt sokkal emberibbnek a nyomozó. Sőt, a szezon második felében pedig mintha kevesebb szerepe is lenne. A hangsúly ott már Hugo Strange munkásságán, és Bruce Wayne életének megpróbáltatásain lesz. Mellettük fontos szerepe lesz még Pingvinnek, Enigmának, és Azraelnek. A sötét város sötét hangulatot szül minden epizódban, de ez csak fokozódik…

Hosszas ecsetelésbe kezdhetnék a legfőbb karakterek jellemvonásait illetően, de annyira árnyaltak, és olyan sokan vannak, hogy külön cikkekben kellene velük foglalkozni. A legismertebb DC karakterek eredettörténeteinek széles palettáját mutatja be a Gotham, amitől csak még kedvesebb lehet a sorozat, főleg a rajongók számára.

A nagyszerű forgatókönyvírói, és rendezői munkának a cselekmény nem megy át erejét vesztett kitöltő részekbe, mindig képes újat, és izgalmasat mutatni. A drámák igaziak, még akkor is, ha esetenként átlagemberként képtelenek vagyunk azonosulni a problémákkal. Némelyik gaztevő néha kínosan teátrálisan viselkedik, és sajnos akad közöttük egy-két főszereplő is. Ez annyira nem vészes, csupán az adott jeleneteket nézve gyakran elbújtam volna, hogy ne lássam, és halljam a végtelenül cikis monológokat. (Példát itt azért nem említek, mert nagyon spoileres lenne.)

Az évadzáró hozta a megszokott eseménydús jelenetsorokat, szinte egy pillanatra sem hagyták unatkozni a nézőket. Sőt, talán egy, még eddig nem érzékelhető hangulat is átjárta az utolsó részt: minden képregényesnek hatott, vagy mindinkább olyannak, mintha a népszerű Batman Arkham játékokban bóklásznánk a denevérruhás igazságosztóval. Persze, attól még távol vagyunk, hogy az ifjú Bruce úrfi Gotham Sötét Lovagja legyen, de így is képesek a készítők meghozni a remek atmoszférát.

A legjobb karakterváltozást a BD Wong által megformált Hugo Strange hozta. Örök kimértsége, nyugodtsága végtelenül komikussá vált az utolsó epizódban. Nagy önbizalma, higgadt észjárása teljesen ellentettjére fordult. Ám nem csupán Strange karaktere, de nagyjából az összes szereplő mintha kifordult volna kissé önmagából. A jellemvonásaik egyre csak mélyültek, a környezeti hatások pedig teljesen más emberekké faragták őket.

A legnagyobb csavart számomra (de úgy érzem egy nagy csomó rajongónak is) egy félig-meddig rejtett utalás hozta a két utolsó részben. Hugo Strange vezetésével működik az Arkham Elmegyógyintézet alatt az Indian Hill nevű különösen speciális kezeléseket nyújtó intézet. Vagyis mérhetetlen mennyiségű emberkísérleteket hajtanak ott végre, többek között a holtak feltámasztásán is kísérletezgetnek. Azonban nem Strange áll a ranglétra legtetején. Van ott még valaki, pontosabban valakik, akik irányítják nem csupán az Indian Hillt, de egész Gothamet. A Baglyok Tanácsának (Court of Owls) jelenléte sejthető volt többször is, de mostanra gyakorlatilag teljesen bebizonyosodott, hogy ők tevékenykednek a háttérben, ami elképesztő misztikumot húzott rá az egész sorozatra. Ez a titkos csoport gyakorlatilag az Illuminátusok és a Szabad Kőművesek képregénybeli megfelelője.

Nem hittem volna, hogy az első évad után tudna jobbat mutatni a Gotham. Abban reménykedtem, hogy tartják a szintet, és akkor már boldog lehetek. Azonban pozitívan csalódtam, mert nem hogy a szintet tartotta, de bőven megugrotta azt a második évad. A felsorakoztatott gonosztevők, a karakterek elképesztő ábrázolása, a cselekmény mind-mind rengeteg plusz löketet adtak a szériának. És, hogy most már színre lépett a Baglyok Tanácsa is, kimondottan mozgalmas harmadik szezonra számíthatunk.