Harmadik nap – Exkluzív tudósítás a WorldConról
A képen Mary Robinette Kowal látható, kezében az idén Hugo-díjra jelölt, „A gonosz robotmajom” című írását tartalmazó augusztusi Galaktikával.
Lustálkodással indítottam, mert a mindenütt jelenlevő légkondicionálók kissé kikészítettek náthailag (persze lehet, hogy egyszerűen csak sertésinfluenza). A Kongresszusi Palotába érve bóklászni kezdtem, hátha találkozom érdekes emberekkel. És miért is ne találkoztam volna? Rögtön egy csoportra lettem figyelmes, amelyben Gardner Dozois, David G. Hartwell és Mike Resnick beszélgetett. Mike eddig talán a legnagyobb SF-író, aki fogta magát, és novellát küldött nekem elbírálásra, minden előzetes megbeszélés nélkül. Beszélgettem hát kicsit velük, és képek is készültek, csak nem mindegyik igazán jól. A napi adagban tehát csak Gardnerről lesz egy, a többit meg igyekszem pótolni.
Eileen Gunn-nal randiztam igazából, mert megígérte, bemutat néhány kiadói embernek. Megpróbáltam infókat kicsikarni az amerikai helyzetről, ezúttal főleg az úgynevezett „small press”-ek szemszögéből. Sok érdekes adalékkal lettem gazdagabb, és persze újabb kontaktokkal. Mindenki ámul a mi kiadványaink színvonalán, és irigykedik, hogy nálunk még tényleg tizenkétszer jelenik meg egy évben egy havilap.
Ezután beültem két egymást követő beszélgetésre, az első az Asimov’s szerkesztési elveit taglalta, a második az Analogéit. Előbbit Sheila Williams, utóbbit Stanley Schmidt moderálta, mindketten az adott magazin szerkesztői, és érveik alátámasztására írókat is hívtak, mint pl. Nancy Kress vagy Connie Willis. Érdekes volt az ő szájukból hallani a különbségeket, azt, mennyire más megközelítéssel válogatják a novellákat.
Ellógtam vacsorázni, mert már nagyon korgott a gyomrom, de ezúttal nem hagytam legyűrni magam a fáradtságtól. Sőt a rendőröktől sem, akik időközben nagy erőkkel megszállták a metróállomást – ki tudja, miért. Na szóval, visszatértem a tetthelyre, és levadásztam még pár embert. Mary Robinette Kowal úgy örült a Galaktikának, amiben a novellája megjelent, mint egy kisiskolás. A karakteralkotás rejtelmeiről szóló előadás után John Kessellel beszélgettem kicsit, majd a dialógusírást tanító panelre ültem be. Nagyon jó volt a hangulat, csak James Morrow-t lomboztam le utána kicsit (részletek a saját blogomon). Elégedetten ünneprontó tevékenységemmel, benéztem egy szavalókörbe, ahol újabb ismerősökkel futottam össze: Geoffrey Landisszel és Mary Turzillóval. Velük az idei Euroconon találkoztam először, úgyhogy örömmel borultunk egymás nyakába. Ennyi fért ebbe a napba, és már megint majdnem éjfél (otthon reggel hat).
Eileen Gunn-nal randiztam igazából, mert megígérte, bemutat néhány kiadói embernek. Megpróbáltam infókat kicsikarni az amerikai helyzetről, ezúttal főleg az úgynevezett „small press”-ek szemszögéből. Sok érdekes adalékkal lettem gazdagabb, és persze újabb kontaktokkal. Mindenki ámul a mi kiadványaink színvonalán, és irigykedik, hogy nálunk még tényleg tizenkétszer jelenik meg egy évben egy havilap.
Ezután beültem két egymást követő beszélgetésre, az első az Asimov’s szerkesztési elveit taglalta, a második az Analogéit. Előbbit Sheila Williams, utóbbit Stanley Schmidt moderálta, mindketten az adott magazin szerkesztői, és érveik alátámasztására írókat is hívtak, mint pl. Nancy Kress vagy Connie Willis. Érdekes volt az ő szájukból hallani a különbségeket, azt, mennyire más megközelítéssel válogatják a novellákat.
Ellógtam vacsorázni, mert már nagyon korgott a gyomrom, de ezúttal nem hagytam legyűrni magam a fáradtságtól. Sőt a rendőröktől sem, akik időközben nagy erőkkel megszállták a metróállomást – ki tudja, miért. Na szóval, visszatértem a tetthelyre, és levadásztam még pár embert. Mary Robinette Kowal úgy örült a Galaktikának, amiben a novellája megjelent, mint egy kisiskolás. A karakteralkotás rejtelmeiről szóló előadás után John Kessellel beszélgettem kicsit, majd a dialógusírást tanító panelre ültem be. Nagyon jó volt a hangulat, csak James Morrow-t lomboztam le utána kicsit (részletek a saját blogomon). Elégedetten ünneprontó tevékenységemmel, benéztem egy szavalókörbe, ahol újabb ismerősökkel futottam össze: Geoffrey Landisszel és Mary Turzillóval. Velük az idei Euroconon találkoztam először, úgyhogy örömmel borultunk egymás nyakába. Ennyi fért ebbe a napba, és már megint majdnem éjfél (otthon reggel hat).
Facebook hozzászólások
