Haydn a Holdon
A 18. század (űr)operája
Joseph Haydnról (1732–1809) sokaknak talán berögzült egy énekkönyvekben levő kép, melyen egy idősödő, rizsporos parókás „papa” előkelően mosolyog. Valóban, zenészei Papának szólították, mivel mindenki iránt gondoskodással fordult. Eme bolondos rizsporos paróka alatt viszont meghökkentően fantáziadús művek születtek, mint például a mára elfelejtett Holdbéli világ (1777) című vígopera. Gúnyosan azt szokták mondani, hogy Haydn nem írt operát, noha körülbelül negyedszáz ilyen művet hagyott örökül. Kétségtelen tény, hogy szimfóniái, vonósnégyesei, szonátái mellett nem emelkednek ki ezek a darabok, viszont érdemes megemlíteni, hogy saját korában nagyon modernnek és divatosnak számítottak.
A mű Goldoni (1707–1793) olasz komédiaíró munkáján alapszik, e librettó Haydnön kívül még másik két másik 18. századi zeneszerzőt is megihletett: Galuppi és Paisiello mestereket.
Nagy fantáziáról tesz tanúbizonyságot a Holdbéli világ (más fordításban: Élet a Holdon) című vígopera. A korabeli rokokó szerelemfilozófia kliséi mellet izgalmas téma bontakozik ki, egy ál holdbéli világ.
Cselekménye röviden a következő: Ecclitico és Ernesto szerelmesek az öreg kereskedő, Buonafede lányaiba. Az öregúr azonban alacsony rangúnak tartja a két ifjat, ezért ellenzi a frigyet. Buonafede szenvedélyesen szereti a Planétákat, Ecclitico ezt kihasználva egy különleges kaleidoszkópot épít, s azzal húzza csőbe az öreget, hogy a Holdat látja, mikor beletekint a távcsőbe. Természetesen a naiv kereskedő ezt elhiszi, mi több, pénzt ad a fiúnak a csodaeszköz tökéletesítésére. Ecclitico később azt hazudja neki, hogy a Hold császára kapcsolatba lépett vele, és Holdbéli utazásra invitálja Buonafede-t. A varázscsepp, melyet a fiú hazugsága szerint a Hold császára küldött az utazásra, természetesen nem más, mint altató. Az igazi bonyodalom tehát itt kezdődik. Az elszenderült öreg számára holdbéli világot rendeznek be az udvaron, tele maskarába öltözött furcsa állatokkal, jelmezes emberekkel. Mikor a csodák hatására megenyhült öreg átnyújtja az ifjúnak a pénzes ládája kulcsát, hirtelen összeomlik a mű a műben hatás. Eccliticio elárulja neki, hogy nem a Holdon van, hanem nem messze a saját udvarától, mire Buonafede dühöngeni kezd. A fiatalok bezárják egy szobába, s addig ki sem engedik, míg bele nem egyezik a kettős esküvőbe. Természetesen a műfajhoz híven ez be is következik.
Mivel a darab összes karaktere tipizálható figura, nem lépnek ki a rokokó bájból, ezért valóban veszt leleményességéből a mai nézőnek, hallgatónak. A holdbéli táj megjelenítése, zenei aláfestése viszont kiemeli az operát az életmű hasonló műfajú darabjai közül.
