Hazug történelem: Változatok egy bolygóra
A Magyar Írószövetség SF Szakosztálya a februári estjét az alternatív valóság és az alternatív történelmi regények témájának szentelte, Sohár Anikó bevezetője után Szélesi Sándor beszélgetett alternatív történelmi regények szerzőivel. A „mi lenne vagy mi lett volna, ha” kérdés ugyan tudománytalannak minősíthető, de talán pont ezért az izgalmas téma a szokásosnál nagyobb közönséget vonzott.
Az este során a pontosság kedvéért először Sohár Anikó irodalomtörténész, műfordító kísérelt meg rendet tenni a fogalmak zűrzavarában, és körüljárni, hogy mi is az az alternatív történelmi regény, miben más, mint az alternatív valóság. Az alternatív történelmi regények azt képzelik el, hogy hogyan alakult volna a világ/nemzet sorsa, ha egy sorsdöntő pillanatban az események más irány vettek volna. Mondjuk, ha Hitler megnyeri a második világháborút, vagy a hidegháború nem ér véget, ma egy egészen más jelenben élnénk, ékes bizonyítékául annak, hogy a történelem milyen érzékeny és változékony. Ez a fajta gondolatkísérlet már az ókorban létezett, Thuküdidész a görög történetírás atyja megírta, mi lett volna, ha a perzsák legyőzik a görögöket, és azóta született millióféle történelmileg sosem-létezett múlt vagy jövő. A hosszú hagyomány ellenére az alternatív történelem témakör meghatározása, és elválasztása az alternatív valóságtól, a történelmi fantasytól vagy az időutazós történetektől mégsem bizonyult egyszerűnek. A beszélgetés kezdetén a Szélesi Sándor még szándékosan provokálta a közönséget és az írókat, mondván, hogy már az iskolai történelemkönyv is alternatív történelem: az eseményeket leegyszerűsítve mutatja be, tehát eltorzítja. Külön izgalmas színt adott a beszélgetésnek, hogy még maguk beszélgetők sem értettek teljesen egyet alternatív történelem és valóság témakörének meghatározásában, sőt újra és újra visszatérő kérdése maradt, hogy akkor most ez vagy az a mű hová sorolandó.
Az elméleti bevezető után Szélesi Sándor beszélgetett a témakör három magyar írójával. Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) a témakör egyik legismertebb írója, több alternatív történelmi (valóságbeli? fantasy?) regénnyel a háta mögött, míg Pintér Bence és Pintér Máté (nem testvérek) első könyve a 2012-ben megjelent A szivarhajó utolsó útja című alternatív történelmi kalandregény.
A hagyományos kérdés-felelet helyett a beszélgetés hamar inkább abba az irányba indult, hogy ki hogyan és miért borította fel történelem ismert menetét, egyáltalán mit gondol a történelemről. Fonyódi Tibor nagy lelkesedéssel vitte a szót, látszott, hogy kialakult történelemképe és elképzelései vannak, melyről nem csak a regényekben, hanem élőszóban is szívesen beszél. Több SF történet után a 2000-es években fordult az ősmagyar történelem felé a Hadak útja regénysorozatban, melynek az utolsó, hetedik kötete, a Fokos idén ősszel fog megjelenni. Erről a korról Fonyódi Tibor szerint nincs egyértelmű konszenzus még a történészek között sem, csak többé vagy kevésbé ismert, elfogadott elméletek, az elképzelések nem igazolhatóak, de nem is cáfolhatóak meg. Ezekkel a kérdésfelvetésekkel el lehet gondolkoztatni az olvasókat a történelemről, ami saját bevallása szerint az író egyik célja, de nem állítja, hogy mindenben igaza van. Egy másik készülő regény, a Virrasztók is tökéletes példája annak, hogy a szerzőt izgatja az „akár így is történhetett” alaphelyzet: a Giordano Brunóról szóló történet kapcsolódik a történelemhez, mivel annyit biztosan tudunk, hogy az inkvizíció börtönében Brunót meglátogatta a vádat képviselő jezsuita vezető. De hogy miről folyt köztük a beszélgetés, az már a szerző fantáziájának terepe, arról nincs vagy legalábbis nem ismert hivatalos feljegyzés. Az SF Szakosztály Estjén akár az is elképzelhető verzió lenne, hogy Giordano Bruno idegen volt, és a máglyán elégetéssel csak hazament. Persze Fonyódi Tibor változata nem ez lesz, de vélhetően nem lesz kevésbé meglepő vagy izgalmas.
Pintér Máté és Pintér Bence regénye, A szivarhajó utolsó útja ezzel szemben 19. században játszódik, amit azért jól ismerünk, de azzal a lehetőséggel játszik el, hogy egy fegyvernek köszönhetően megnyertük a forradalmat. Ilyen körülmények között létrejött a Dunai-konföderáció, de azért bőven akad kaland Kossuth Lajos unokájának is. A regény világában nem csak a történelem alakult másként, a technika is gyorsabban fejlődött. A címadó szivarhajó egy hatalmas zeppelin, de egy alternatív történelmi helyzetben nem biztos, hogy Zeppelin találta fel. A két fiatal történész regénye esetében egyértelműen a játék volt a lényeg, egy jól ismert időszak újraírása. A történészek feladata normális esetben a forrásokból kihámozni a pontos eseményeket, míg a Pintér Máté és Bence regényíróként kitaláltak egy történetet, majd ahhoz írták meg a forrásokat, játékosan feje tetejére állítva nem csak a 19. század ismert eseményeit, hanem magát a történelmi hűséghez való hozzáállást is.
Az adódó „miért jobb alternatív történelmi regényt írni, mint sima történelmi regényt?” kérdésre is körvonalazódott a válasz: mert egyszerűen izgalmasabb, mert teret ad a kreativitásnak, a játéknak, akár a jelenre való utalásoknak, és nem utolsó sorban legalább gondolatban újra lehet írni a magyar történelem kevésbé fényes pillanatait. Tollal venni revánsot.
Vancsó Éva
