Hogyan éljünk túl egy apokalipszist?
2012 közepét írunk, az emberiség egy része a maja próféciák lázában ég, mely szerint az év december 21-én armageddon következik be. A feltevés alapja, hogy a maja történelem és a naptáraik nagy ciklusokra oszlanak, és az általuk feljegyzett utolsó ciklus pont erre a napra esik.
A Maja kultúra az Amerikai kontinens középső részén helyezkedett el, centrum területe a Yucatán-félszigetre esett. A kulturális hatása Mexikó déli területeitől, Honduras nyugati részéig terjedt. Virágkorát i.sz. 250 és 900 között élte, így mikorra az európai gyarmatosítók megjelentek a térségben, civilizációjuk már túljutott a delelőjén. A majáknak volt egyedül az Újvilágban fejlett írott nyelvük. Városokban éltek, melyek sűrűn lakottak voltak és fejlett mérnöki tudás nyomai viselik magukon, kifinomult matematikai, csillagászati és naptár rendszereket fejlesztettek ki. Hatalmas csillagászati tudást halmoztak fel, csillagászaik meghatározták a holdhónapot, Vénusz bolygó pályáját és pontos naptárat állítottak össze. Csillagászati ismereteiknek hála naptárakat is készítettek, melyek sokak szerint 2012-re jövendöli a világ végét.
A lehetséges világvége John Cohnt az IBM mérnökét tíz önkéntessel elvonult a civilizált világ elől, hogy kiderítsék, boldogulnak-e önerejükből a mai mérnöki tudással, egy olyan világban: ahol nincsen elektromos áram, vezetékes ivóvíz nem utolsó sorban élelmet is maguknak kell előteremteniük. Erről az élményéről mesélt kedden, a BME egyik előadójában összegyűlt diákoknak. A hét végére csodálatos eszközöket alkottak meg a kísérlet helyszínén talált dolgokból.
A legnagyobb problémát az iható víz előteremtése jelentette a résztvevők számára, végül hamar sikerült elfogadható tisztaságú vizet szűrniük a természetben megtalálható dolgokból. Köztudott, hogy az ember 2-3 napnál tovább nem bírja ki ivóvíz nélkül. A csapat nagy szerencséjére hamarosan esni kezdett az eső, ekkor minden edényt felhasználtak ahhoz, hogy összegyűjtsenek minél több esővizet. Ebből később homok, kavics és faszén segítségével sikerült megtisztítaniuk a esővizet.
Ezen a sikereken felbuzdulva a csapat megpróbált életet lehelni a terepen talált akkumulátorokba. Az akkumulátorok esetében a legnagyobb problémát az jelentette, hogyan töltsék fel őket. Bár találtak a raktárban egy gázolajjal működő motort, de az üzemanyagból alig volt a birtokukban. Az IBM tudósnak eszébe ötlött hogy második világháború idején az üzemanyag-hiány végett átállították a gépeket fatüzelésűre a mérnökök. Természetesen ez csak ideiglenes megoldás jelentett, de szerencséjükre rábukkantak pár napelemre, melynek segítségével már megtudták oldani az akkumulátorok árammal való ellátását. Miután az alapvető technikai szükségleteiket sikerült kielégíteni, a következő fontos eszközt előállításának láttak neki: egy kommunikációs berendezésnek. Az alkatrészek hiánya végett John C. egy szikratávírót rakott össze, amia félreértések lekerülése végett nem az SOS-t sugározta, hanem egy humoros üzenetet: “Küldjetek rumot”.
A hét tanulságául szolgálhat, ha bekövetkezne az onimózus világvége próbáljunk egy mérnök közelében túlélni a katasztrófát, aztán az ő tudását felhasználva már komolyabb esélyekkel számolhatunk az újrakezdést illetőleg.
http://index.hu/tech/2012/04/05/igy_kell_tulelni
_a_vilagveget/
