“Hold-katasztrófa esetén”

Kétségtelenül az űrkutatás történetének legnagyobb pillanata volt, amikor Armstrong és Aldrin leszállt a Hold felszínére. De senki sem lehetett biztos a küldetés sikerében. Sőt, nagyobb volt az esély a katasztrófára, mint a sikerre.

Később Armstrong elárulta, mindössze 30 százalékot adott magának. 1:3 adta az esélyét, hogy visszatér a Földre. De nem csak a földi személyzet aggódott, a biztosító társaságok sem voltak bizakodók: a három űrhajós nem talált olyan biztosítási céget, amely hajlandó lett volna velük élet és baleset biztosítást kötni.

A Földön is készültek a katasztrófára. Elkészültek a vészforgatókönyvek, mi történjen baleset vagy végzetes meghibásodás esetén. Ma már köztudomású, hogy Nixon elnököt két beszéd várta az íróasztalán, az egyiket sikeres küldetés esetén, a másodikat a katasztrófa esetén mondta volna. Mindenki szerencséjére az elsőt kellett felolvasnia.

Az azonban már nem közismert, hogy elkészült annak is a vázlata, hogy mit kellett volna mondania, ha felhívja a két özvegyet. Csupán ezután mondta volna el beszédét a világnak.

Nemrégiben az is nyilvánosságra került, hogy mit tettek volna abban az esetben, ha az űrhajósok élnek, de nem tudnak visszatérni. Ebben az esetben vagy az oxigénhiány, vagy a felgyűlt szén-dioxid, végzett volna velük, vagy önkezükkel vetnek véget az életüknek. A protokoll szerint ebben az esetben megszakították volna a kapcsolatot az űrhajósokkal, hogy a világ ne legyen tanúja a haláltusájuknak.

Nemrégiben előkerült az a dokumentum, amely az elnöki gyászbeszédet tartalmazta.