Ian R. MacLeod a Galaktikában
Itt a június és az új Galaktika is, benne új sci-fi -és fantasynovellákkal. A következő szám tartalmából először Ian R. McLeodot mutatnánk be.
MacLeod brit sci-fi és fantasy író. A 90-es évekig köztisztviselőként dolgozott, majd úgy döntött, szabadúszó író lesz. Novellák és regények publikálásába kezdett, amit hamar szakmai elismerés, majd díjözön követett.
Eddig 7 regénye és számos novellaválogatása jelent meg. A Song of Time (2008) című regényéért, amiben egy hegedűművész szemén keresztül ismerjük meg a közeljövőt, Arthur C. Clarke-díjat nyert a Legjobb SF kategóriában 2009-ben. Egy alternatív történelmi könyvért, a Wake up and Dream (2011) Sidewise-díjat kapott (1995 óta ezzel jutalmazzák az alternatív történelem műfaj alkotásait). Rövidebb hangvételű történetei is hasonló nagy elismerésben részesültek. 1999-ben a „The Summer Isles” kisregényért elnyerte a Sidewise –és a World Fantasy-díjat, a „The Chop Girl”-ért pedig World Fantasyt kapott 2000-ben. Ezen kívül a „Snodgrass” című novelláját 2013-ban a Playhouse drámasorozaton belül adaptálták annak 2. évadában.
Ian R. MacLeod
Magyarul MacLeod művei közül eddig 3 novella olvasható: „Elmúlt varázs” (Galaktika 207), Látogató Tauredből (Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017), és a júniusi Galaktikában az „Isabel bukása”. A történet egy Isabel nevű Hajnalénekesről szól, aki lelkiismeretesen látja el egyházi közösségének mindennapi teendőit. Egy nap egy hiba következtében Isabel egy ismeretlen helyre nyerhet bepillantást: egy másik templomba. Ott találkozik Genyával, akin keresztül új élmények tárulnak fel a tanonc előtt.
A brit író novelláját két dolog teszi igazán különlegessé a szépen kibontott és jól felépített cselekményen túl. Isabel és Genya történetét MacLeod egy legendaként meséli el nekünk, egy modern történetíró vagy történész megközelítésével. Már a novella elején említi, hogy Isabelre különböző források különböző módon utalnak, teljesen ellentmondó módon írják le őt és történetét. Majd előlép a mindentudó elbeszélő, aki letépi az évszázadok alatt a mesére telepedett rétegeket, és megosztja velünk az „igazságot”. Ez a kétféle hang keveredik a műben, amivel más történetmesélőkhöz hasonlóan szintén bizonytalanságban tart minket az elbeszélő, viszont végig megmarad a legenda jelleg.
Az „Isabel bukása” egy az elbeszéléshez hasonló ősi és misztikus környezetben játszódik. A durván 50 ezer karakteres írásban egy főleg az arab kultúrára alapuló, csak nők által lakott misztikus közösség tárul elénk. A novellában megjelenő tanoncok egy minaretekkel körülölelt városban, Ghezirah-ban élik mindennapjaikat, és ellátják közösségük teendőit: megtisztítják a tükröket, figyelnek a Sabil felé fordított lencsékre, ellenőrzik azok működését, tanulmányozzák a fény viselkedését; mindezt azért, hogy biztonsággal tudják használni a Sabil fényét. A történet során további szabályokat és helyeket (pl. a Szó katedrálisa) ismerünk meg.
MacLeod világépítésében még akad egy nagyon érdekes dolog az arab kultúra kreatív felhasználásán túl. A későbbiekben Isabel és Genya találkozásánál Genya számukra titokzatos és idegen tárgyakat mutat, mint például a „szivárvány lemez” (azaz CD-lemez), de a könyvekre is hasonló csodálattal néznek. A mi korunk tárgyainak behozatalának szintén van egyfajta elbizonytalanító hatása, de ezzel együtt fel is kelti az olvasó figyelmét: Vajon a jövőben vagy a múltban vagyunk? Az ehhez hasonló apró részletek beemelésével lesz egyszerre ősi és modern ez a világ. MacLeod amellett, hogy egy fantasztikus környezetet teremt Isabel történetéhez, képes annak minden egyes szabályát, részletét és árnyalatát bemutatni, és többé-kevésbé teljesen körbejárni a novellájában. Annyira átélhetővé tette Ghezirah-t, hogy a “legendát” olvasva végig azt kívántam, hogy sose kelljen elhagynom ezt a misztikus helyet.
Ha kíváncsiak vagytok az „Isabel bukására”, keressétek a Galaktika 327-t június 6-tól az újságárusoknál.
