Ingyenes lett a Starcraft első része, és a Brood War kiegészítő!
A StarCraft az egyik leghíresebb valós idejű stratégiai játék a Bizzardtól, ami mostantól ingyenesen letölthető és játszható.
Az indok a hirtelen döntés mellett nem más, mint az, hogy a stratégiai játék egy HD remake-et fog kapni, csak úgy, mint a Diablo I vagy éppen anno a Heroes III. Ez a remake viszont nem lesz ingyenes.
Emellett azt se felejtsük el, hogy díjmentes StarCraft-szerverek tömkelege jelent meg az utóbbi időben, ahol ingyen lehetett játszani, és e szerverek játékosszáma már lassan felülmúlta a fizetős, eredeti szerverekét. Bár lehet, hogy ezzel több játékost fognak megkaparintani, mint az alterált verziók, de azok a változatai a játéknak már sokkal fejlettebbek, mint az eredeti StarCraft. Például az ICC Cup verziója a programnak még a saját Anti Hack szoftverével is rendelkezik, hogy szembeszegüljön a csalásokkal. Ezen a téren talán egy picit elmaradottabb a Blizzardos változat.
A játékban egy miniatűr várost kell építenünk az alattvalóink segítségével, emellett egy saját mini gazdaságot is kell működtetnünk, hogy a militarizált államunkat a tökélyre fejleszthessük. A gazdaságunk külszíni bányászással kinyert kristályon és zöld földgázon alapszik, és ezen anyagok felhasználásával tudunk háborúra készülni az ellenségeink ellen.
Fel kell állítanunk egy páratlan hadsereget, amivel elkenhetjük – vagy legalábbis megpróbálhatjuk – az ellenfeleink száját. A nyersanyagok hatékony elosztása és a hadsereg felállítása tulajdonképpen egy verseny a frakciók között, aki a legjobban tudja működtetni a bázisát, annak lesz a legjobb hadserege. De a hadseregben a fegyverzetek típusait is meg kell válogatnunk, mert vannak olyan egységek, amik jók repülők ellen, de rosszak tankok ellen, és így tovább. A StarCraft lényege így tehát a gyorsaság és a szerteágazó figyelem.
A háború a három galaktikus faj, a protoss, a terran és a zergek egymásnak feszülése. A terranok az emberek, a protosok egy nagyon high-tech és inteligens faj, a zergek pedig egyfajta galaktikus csótányok, akik nem csak erősek, de veszélyesek is, ráadásul sokan vannak.
A három frakció meglepően jól van kiegyensúlyozva, miközben merőben másfajta egységekkel rendelkeznek az egyes fajok. Mindhárom fajnak kismillió módja van rá, hogy felperzselje az ellenségeket, így egyik meccs sem lesz olyan, mint az előző.
A StarCraft végigjátszható egyjátékos módban, aminek során egy nagyon szövevényes és magával ragadó történettel találkozunk. A sztorimódban, nemcsak az emberekkel kell lennünk, hanem betekintést nyerünk az ufók hadjárataiba is, és megismerkedhetünk azok motivációjával, ami miatt nagyon nehéz megmondani, hogy kik is itt az igazi rosszfiúk. A StarCraft történetmesélés szempontjából nagyon hasonlít a Warcraftra, azaz egy-egy fontos karaktert kapunk, akik másokkal felugró ablakokban beszélgetnek, viccelődnek, vagy éppen halálosan megfenyegetik egymást. Mondanom sem kell, meglepően jól van beépítve ez a típusú sztorivezetés a már majdnem 20 éves játékba.
Az igazán vonzó része a játéknak az nem más, mint a többjátékos mód. Ez a játék már előbb létezett, mint a Ryan közlegény megmentése című film, tehát nem egy mai darab. Az online játékosok között vannak régi koreai veteránok, akik három másodperc alatt el tudják tángálni azt, aki még csak most kapcsolódott a játékba. Az online váróteremben nincsenek rangok vagy szintek, így nem lehet megkülönböztetni a kezdőt a profitól, így nagy az esélye hogy beleszaladsz egy-egy csúfos vereségbe.
Bár az online szerverek között vannak olyan nevű szerverek hogy „noobs” (zöldfülűek), ide elég magabiztossággal csatlakozhatunk. Bár itt is előfordulhatnak alvó profik, akik a játék elején még normálisan, azaz bénán játszanak, de a végén, amikor már azt hiszed nyertél, egy eddig rejtett százezer fős hadiflottával végiggereblyézik a szeretett városodat, és nem marad más belőled csak füst és egy felirat, hogy „a játéknak vége”. Az a legtisztább, hogyha barátainkkal játszunk, akiknek szintén sejtelmük sincs a programról, így biztosítható a játékosok közötti egyensúly, sőt, minden bizonnyal jó beszélgetési alapot tud nyújtani a StarCraft a játékon kívül is.
A program külső megjelenésre éppen olyan, mint amilyenre egy csaknem 20 éves játéknál számítanánk. A pixelek láthatóak, de akár elképzelhetjük, hogy ez egy új indie játék, ami direkt választotta a pixeles grafikát, hogy bónusz hipszter pontokat kapjon a steames megjelenésükkor.
A hangeffektek elég repetitívek tudnak lenni, de a szinkronszínészek rendkívül jó munkát végeztek. Az űrlények mind merőben különböző hangzással beszélnek, így már a hangjukról meg lehet állapítani, hogy melyik fajhoz tartoznak. Egyáltalán nem hasonlít emberi beszédhez, ahogy kommunikálnak, mégis érthető, amit mondanak. A meccs közbeni lágy gitáros zenét az örökkévalóságig el lehet hallgatni, és még az idegrendszerünkre is jó hatással van, amikor csúfos vereséggel kudarcot vallunk az egész frakciónknak.
A StarCraft nem csak egy stratégiai játék, hanem egy történelmi ereklye. A koreaiak nemzeti sportja, valamint egy régészeti lelet abból az időből, amikor fellendültek a stratégiai játékok. Manapság a MOBA-k és a Hero Shooterek kerültek előtérbe, mint a legtöbbet játszott játék típusok. Ezek előtt 2005-ben az MMORPG-k és az FPS-ek voltak a menők, és itt láthatjuk, ahogy 5-10 évente változnak a játékstílusok. Kíváncsian várhatjuk, hogy mi lesz a jövő legkirályabb játékstílusa.
A StarCraft számomra az a játék marad, amit mindig is játszani akartam, mindig is meg akartam tanulni, hogy olyan menő legyek, mint a koreaiak, és csukott szemmel megverhessek benne bárkit, aki nem tetszik. Sajnos ez a vonat már elment, és az e-sport álmaimnak a stratégiai játékban lőttek, de most, hogy visszaülhetünk a játékhoz, ráadásul ingyen, egy nagyon erős nosztalgikus érzés foghat el mindenkit, még azt is, aki sosem játszott a játékkal korábban.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, mindenképp csekkold le a játékot a hivatalos honlapján a battle.net-en, de ha nagyon nem tudsz megbarátkozni a klasszikus grafikával, akkor még mindig ott van a StarCraft II, ami szintén ingyenesen játszható, egy pár megkötéssel persze.