Interjú Bianca Bellová cseh írónővel a Tó című könyv szerzőjével

A Galaktika magazin főszerkesztője, Dr. Mund Katalin készített interjút Bianca Bellová cseh írónővel, akinek a “Tó” című könyve2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Mund Katalin: Mi inspirált a könyv megírására?

Bianca Bellová: Mindig nehéz megítélni, mi inspirált valójában. Azt gondolod, író vagy, és hirtelen egy csiklandó érzésed támad a gondolataid mélyén, amikor meglátsz egy témát, erről azt gondolod, hogy extra jelentéssel bír – mint jelen esetben egy tó története, amely egykoron élő környezet volt, egy nagy közösség lakóhelye, most sorvadó rendszer, ami saját pusztulásával romba dönti az egész ökoszisztémát.

K.: Mit gondolsz a könyvről visszamenőleg?

B.: Nem igazán szoktam visszamenőleg túl sokat gondolkodni a könyveimen. A régi történetek felcseperedő gyermekek, akik kirepülnek otthonról. Csak remélni tudom, hogy megadtam nekik mindazt a törődést, szeretetet és odafigyelést, ami képessi teszi őket az önálló boldogulásra. A Tó olyan értelemben különleges mű, hogy egy kis elismerést hozott, néhány díjat és egy kevés pénzt, de igazán azt szerettem benne, hogy egy új világot nyitott meg előttem. A sok fordítás révén megismerkedhettem számos fordítóval, kiadóval, olvasóval. Ez nagy áldás. Néhányukkal egészen összebarátkoztam, ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak bennünket, ugyanazon isteneket szolgáljuk. Így könnyű.

K.: Van bármi, amin változtatnál?

B.: Nem. Soha nem megyek vissza, ha lezártam egy könyvet.

K.: Mit gondolsz a magyar borítóról?

B.: Érdekes. Egészen irodalmi és szimbolikus. Ami a legjobban tetszik a Tó magyar kiadásában, az maga a Tó szó. Olyan rövid! Imádom a rövid szavakat, szövegeket. Minél rövidebb, annál jobb. Minél rövidebb az üzenet, amit betűkkel meg tudsz formálni, annál intenzívebbé, erőteljesebbé válik. Egyszer nekiálltam 50 szavas mikronovellákat írni; nagyon jó gyakorlat volt. A következő könyvem címe Mona, de az is két betűvel több, mint a Tó. ☺

K.: Mi történt azóta, hogy megírtad ezt a könyvet?

B.: Sok minden. Sokat utaztam, hogy külföldön is népszerűsítsem a könyvemet. Elmentem irodalmi fesztiválokra, és rádöbbentem, hogy én még mindig csak egy jelentéktelen kis közép-európai (a nyugatiak számára kelet-európai 😊) író vagyok, akit senki nem ismer. Persze begyűjtöttem jó néhány olvasót, és közben legalább annyi ellenséget is itthon és külföldön. C‘est la vie, ez a csomag része.

K.: Min dolgozol most?

B.: Ahogy már említettem, egy új könyvön dolgozom, aminek Mona lesz a címe. Ez egy sajátos szerelmi történet: a régi világ hanyatlásakor játszódik, ami épp az új világnak adja át a helyét. A háttér egy forró, nedves kórház, amit gyorsan bekebelez a dzsungel. Talán ez az eddigi legjobb szövegem, és nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá az olvasók.

K.: Van bármi, amit szívesen elmondanál a Tó című műveddel kapcsolatban, valami olyasmi, amiről még senki nem kérdezett?

B.: Amit a legjobban szerettem a könyvemben, az egyfajta kétértelműség, hogy az idő és a tér nincs egyértelműen meghatározva, ami az olvasóra hagyja az értelmezést. Ezáltal minden olvasó saját történetet kreálhat, vagyis minden olvasó másik könyvet olvas.