Interjú Josef Pánekkel

A könyvfesztivál vendége volt Josef Pánek, ott készítettük ezt a rövid interjút vele.

Galaktika: Először jársz Budapesten?
J. P.: Igen. Érdekes, hogy Indiában már többször voltam, de ebbe a közeli országba csak most
jutottam el először.

G.: Miért írtad a regényedet? Mi volt a fő mondanivalód?
J. P.: Egyrész meguntam azt, hogy Csehországban szinte minden szépirodalmi könyv a múlttal
foglalkozik, a szocialista időszak vagy a háború feldolgozásával. Számos mai modern
problémával találkozunk, amit sokkal fontosabbnak tartok. Másrészt provokálni akartam az
embereket.

G.: Hogy tetszik a könyved magyar borítója?
J. P.: Amikor először megláttam a borítót, azt gondoltam, ez pornográf, de alaposabban
megnéztem, és rájöttem, hogy illeszkedik a regényemhez. Ugyanolyan provokatív, mint a
regényem.

G.: Te biológus kutató vagy. Ha jól tudom, mikrobiológiai kutatásaid vannak. Mennyiben szól
rólad ez a történet?
J. P.: Nem én vagyok a főszerepelő. Ez egy kitalált történet. De többször jártam Indiában
konferenciákon, és a könyvbe sok ott megtapasztalt élményt beleírtam.

G.: Az izlandi történetek is kitalációk?
J. P.: Nem, azok valóban megtörténtek. Körbestoppoltam Izlandot fiatalkoromban.

G.: Inkább tudósnak vagy írónak tartod magadat?
J. P.: Tudós vagyok. De jó néha regényt is írni. A tudományos publikációknak nagyon kötött
szabályai vannak, és a tudományos közélet nagyon kötözködő, sokat változott az utóbbi
időben. Ahhoz, hogy egy magas rangú tudományos folyóiratban megjelenhess, ma már akár
6000 dollárt is fizetned kell. És akkor jönnek a reviewerek, és mindenbe belekötnek. A
regényírás sokkal szabadabb, ezáltal felszabadítóbb érzés is. Arról és úgy írni, amit igazán
fontosnak, érdekesnek érzek.