Interjú Daina Opolskaitėval a Napok piramisai szerzőjével

Interjú Daina Opolskaitėval akinek a Napok piramisai című novelláskötete elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját 2019-ben. A kiadást az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta. A kötet ajánlóját ITT olvashatjátok el.

A tizenhárom novellát tartalmazó könyv a litván írónő második novellagyűjteménye – több ifjúsági regényt követően -, majdnem húsz év kihagyással jelent meg a 2000-ben publikált Forgácsok (Drožlės) után.

Mund Katalin: Mikor döntötted el, hogy írni szeretnél?

Daina Opolskaitė: Nehéz ezt megmondani. Az iskolában már elég jó esszéket írtam – a tanáraim szerint. Akkor kezdtem hinni az írott szöveg varázsában és erejében, a más emberekre gyakorolt ​​hatásban, és ezt nagyon érdekesnek és értékesnek találtam. Csoda, hogy megérinthetsz egy másik embert egy szövegen keresztül. 2000-ben, még hallgatóként megnyertem egy „elsőkönyves” pályázatot az Írók Szakszervezetében, talán akkorra már egyértelművé vált számomra, hogy írni szeretnék.

K.: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a novelláidra. A Napok piramisai című köteted elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint a Gabrielė Petkevičaitė-Bitė Irodalmi Díjat is. Mennyire fontosak számodra ezek az értékelések?

O.: Természetesen a pozitív visszajelzések nagyon fontosak az író számára. Mindig szerettem volna novellát írni. Számomra ez a legérdekesebb műfaj, amivel egyúttal magamat is tesztelem. A történetnek fel kell kelteni az érdeklődést, meg kell érintenie, sokkolnia kell az olvasót. Ezt nem könnyű megvalósítani. Ezenkívül úgy gondolom, hogy egy novella elolvasása oktatja is a befogadót, mert néha a szöveget nem könnyű megérteni, gondolkodni kell rajta. A könnyed krimik vagy romantikus könyvek olvasása nem ilyen, mert nincs szükség különösebb intellektuális erőfeszítésre.

K.: Első köteted, a Drožlės után 18 évvel jelent meg a Napok piramisai. Mi késztetett arra, hogy újra ehhez a műfajhoz fordulj? Illetve miért maradt ki 18 év?

O.: Nem hagytam ki 18 évet. Folyamatosan írtam a novellákat, de semmilyen módon nem sikerült meggyőzni a kiadókat arról, hogy ez a műfaj értékes, és egy ilyen kötet érdekes lehet. Senki sem akarta megkockáztatni, hogy regény helyett novelláskötetet adjon ki. Ez elég frusztráló volt. Pedig látható, hogy az olvasók nem kevésbé kedvelik a novellákat, mint a regényeket. Az első könyv óta eltelt 18 évben született írásaim egymás mellett feküdtek, amíg jelentős mennyiség halmozódott fel. Ez a Napok piramisai című kötet. Most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikeres lett, mert ez megerősít abban, hogy megérte ennyi évet várni a kiadásra.

K.: Hogyan dolgozol?

O.: Felmerül egy nagyon élénk emlék vagy benyomás, ami nem hagy nyugodni, ez adja a novella alapját. Nagyon tisztán látom az összes képet, mintha valami belső szemmel nézném. A szövegírás hatalmas energia, aminek eredménye az olvasót ilyen vagy olyan módon megérinti. Az alapvető értékek nagyon fontosak számomra – nélkülük egyszerűen nem lennénk emberek. Manapság a többség leplez és titkol, sokan maszkok és álruhák mögé bújnak. Az ember fél attól, hogy önmaga legyen. A lélek, a gondolatok és az élmények meztelensége fenyegetést és félelmet jelent. Számomra nagyon fontos, hogy az írott szöveg megmutassa az emberi lelket a maga valójában, mindenféle titkolózástól, rejtőzködéstől mentesen.

 K.: Ki az ideális olvasója a könyvnek?

O.: Az érzékeny embereknek írok, akiknek fontos a lényeg és az emberi tapasztalat. Határozottan nem azoknak, akik pihenésre és kikapcsolódásra vágynak. Nagyon remélem, hogy azok, akik elolvassák ezt a könyvet, elgondolkodnak rajta, hogy milyen az élet…