Irány a Mars: újabb csapat szállt be a versenybe!
A világ elsö űrturistája, a milliárdos Dennis Tito és csapata, az Inspiration Mars Foundation is becsatlakozott a jelenleg még gyakran csak szájkaratéból álló űrversenybe, aminek tétje embert juttatni a Marsra vagy annak közelébe! De vajon hogy tervezik?
Jelenleg a Mars One (a valóságshow-s arcok), a NASA, valamint az indiai és az orosz űrkutatás tervezi komolyan, egyre növekvő aktivitással a Marsra induló emberi utazásokat – hozzájuk csatlakozott most a világ első űrturistája, a milliárdos Dennis Tito és csapata, az Inspiration Mars Foundation.
Tito csapata 2018 januárjában tervezi elindítani két emberi utasát a Mars felé. Az út kb. 500 napon át fog tartani, a két asztronauta megkerülné a Marsot, futtatna teszteket, fotózna, kamerázna, majd elindulna vissza a Föld felé (azaz leszállás nem történne – jelenleg ugyanis nem lenne kivitelezhető a visszatérés a Vörös Bolygóról).
Az alapítvány alapos kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy semmi új technológia nem szükséges ehhez: a már létező technikai háttér elegendő a misszió végrehajtásához (hiszen sem bonyolult landolóeszközökre, sem marsi lakóalkalmatosság-elemekre nincs szükség).
Tito tőkéje azonban nem elegendő, a csoport jelenlegi legnagyobb munkája a befektetők, az anyagi háttér összeszedése.
Többek közt az a Jane Poynter is a csapat tagja, aki két évet töltött egy alkalommal egy lezárt ökoszisztémában hét másik emberrel. Ezt az időt egy újkori Édenkertként emlegeti.
Poynter elmondta: az alapítvány egy idősebb párban látja az ideális Mars-utazókat. A hölgy szerint a Biosphere 2 projektet ő maga is azért tudta végigvinni, mert volt valaki, akiben mélyen megbízott és akit szeretett. És hogy miért nem fiatal, huszonéves asztronautákat küldenének?
Azért, mert egy idősebb pár kapcsolata már kipróbált, a köztük zárt térben fellépő feszültségeket már megtanulták kezelni. Emellett pedig az ő szervezetükre, termékenységükre már nem hat olyan károsan a hosszú ideig tartó űrutazás folyamán a sugárzás.
A pár kimerítő kiképzést kapna, és folyamatos pszichológiai tanácsadást vehetne igénybe az 500 napnyi küldetés folyamán.
A csapat tisztában van vele, hogy ez az utazás nem egy mindent elsöprő felfedezésről vagy technológiai áttörésről fog szólni – jelentőségét azonban hatalmasnak tartják. Poynter azt mondja, ez a misszió elsősorban inspiráló erő lesz:
“Azt akarjuk, hogy az a páros az egész emberiséget szimbolizálja. A világ fiataljainak akarunk tükröt adni ezzel a párral, jó szerepmintákat fiúknak és lányoknak egyaránt.”
A Lincoln Egyetem történésze, Christopher Railey professzor nagyszerű ötletnek tartja, hogy egy pár utazzon el a Marsig és vissza:
“Az elképzelés, hogy olyan asztronauták utazzanak el messzi célokhoz, akiknek már születtek gyermekei, nem új. Az ok emögött az, hogy egy hosszan tartó utazás során a sugárzás terméketlenné teheti őket. Házaspárok már voltak kint az űrben együtt, rövidebb utakon, és igen jól működött. Akkor miért ne?”
A pár az űrhajójukkal elmenne a Marsig, megkerülné azt (akár többször is), majd elindulna vissza, leszállás nélkül, ami egy sor technikai problémával is leszámolna, valamint a pénzköltségeket is nagyon leszorítja. A csapat szerint így a technológiai háttér már megvan, és azért a 2018 januárt lőtték be időpontnak, mert akkor lesz közel a Mars a Földhöz, így az oda-vissza hozzávetőleg 501 nap alatt végrehajtható. Ha vagy az oda, vagy a visszaút során nem kapnák el a jó időpontot, akkor ugyanez az út két-három évet is igénybe vehetne.
Anu Ojha, a British National Space Centre munkatársa ellenőrizte a csapat számításait. Szerinte ez az út abszolút lehetséges a jelen technológiai szintünkkel, és hogy az út megtehető a Kaliforniában található SpaceX által gyártott Dragon és Falcon rendszerekkel.
Persze a körülmények elég spártaiak és szűkösek volnának. Dehidratált ételből már 1,36 kg elegendő volna, de a két főnyi legénységre 28 kg toalettpapírt számoltak a jelentésben. De Ojha szerint nem ez a fő gond: a sugárzás-elhárítást még mindenképp tuningolni kell kicsit, és a víz újrahasznosításon is fejleszteni kell, amely a vizeletből újra ivóvizet készít.
Riley professzor optimistán látja a helyzetet:
“Pontosan ilyen emberekre van szükség, mint Tito, hogy kulcsfontosságú pillanatokat teremthessünk a történelemben, amikor a változások megtörténnek. Egy ilyen út ugyanolyan jelentős lenne, mint az Apollo 8 Hold-megkerülése 1968 karácsony estéjén, amikor a világ az első idegen égitest körül levő emberekre figyelt. Talán 50 évre rá, 2018 karácsony estéjén mind egy hasonló közvetítést hallgatunk majd – a Marsról. Annyira remélem!”
Ez a tervezet jelképezi az űrkutatás új fázisát is, amit a jelek szerint a privát szféra fog vezetni. Múlt decemberben az egyik utolsó Holdon járt ember, Harrison Schmitt azt mondta a BBC-nek, hogy szerinte a NASA és a többi államilag finanszírozott űrügynökség nem elég hatékony ahhoz, hogy asztronautákat küldjön akár csak a Holdra is.
Hogy az Inspiration Mars Foundation, vagy valamely másik csapat lesz a befutó, hogy ki győzi le a többieket a Mars felé vivő versenyben – szinte mindegy is. Az emberiség csak nyerni tud.
bbc.co.uk nyomán