Nézzük, milyen, ha az égbolt fagyott

Jeff Carlson Fagyott égbolt című műve egy igazán elbűvölő, szerethető könyvnek bizonyul. A történet maga briliáns, érdemes elolvasni.

A helyszínektől kezdve a társadalmi hierarchiáig, az író egy egészen idegen világot mutat az olvasónak. A naphalak például egyszerre félelmetesek és lenyűgözőek.

Belemenni a történetbe és bármi apró részletet elárulni belőle felesleges, mivel ez egy olyan könyv, amit minden olvasónak magának kell felfedeznie az első betűtől az utolsóig. Hogy aztán felnézhessen az égre, és elgondolkodhasson egy pillanatra. Talán annyit róla, hogy Europa (mármint a hold) igencsak központi szerepet játszik a történetben, ráadásul egy jól reprezentált Europáról beszélünk. Érezni, hogy sok, megfelelően végzett kutatómunka rejtőzik a regény mögött, írását ugyanis pontos adatokra alapozza a szerző.

A karakterekre jellemző a szolidság, ez nem az a könyv, ahol mindenki szét akarja verni a másiknak a hátsóját. Ahogyan a dolgokat kezelik, az kellőképp valóságosnak hat, hihető, hiteles. Pont úgy ahogy a jövő világát sem tökéletesnek vagy apokaliptikusnak jósolja Carlson, hanem a kettő közötti állapotot teremti meg. Az idegenekkel való kapcsolatfelvétel is kissé más irányt vesz fel, mint azt megszokhattuk, s ez mindenképp pozitív.

Egy űropera jellegű, old school, de kőkemény sci-fi regényért, amely néhol talán még horrorisztikus elemeket is tartogat, mindenképp szerezzétek be a Fagyott égboltot. Aztán meg a második részt is.