Arkagyij és Borisz Sztugackij több könyve is megtalálható a Galaktikaboltban. Legutóbb, nem is olyan régen, például a Világvége a szomszédban jelent meg a szerzőpárostól. Itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerjük a két testvért.

Arkagyij és Borisz Sztugackij elismert orosz sci-fi írók, akik hatalmas rajongóbázist tudhatnak magukénak. A 60-as években váltak az orosz sci-fi vezéregyéniségeivé, s mai napig hatalmas a hatásuk. Népszerűségüket többek közt egyedi stílusuknak köszönhetik, ami viszont kezdeteben nem került oly mértékben felszínre, mint manapság, hiszen akkoriban még egyik példaképük, Ivan Yefremov stílust próbálták követni. Aztán persze hamar megtalálták saját útjukat: nem csak űrhajókról, technológiáról vagy egyéb fantasztikus dolgokról írtak, hanem az emberekről, s azok problémáiról is. Országukban mai sikerük a 90-es évektől számítható, azóta közel 30 országban publikálták műveiket, ami valljuk be, kortárs orosz szerzőktől nem rossz.

Arkagyij 1925. augusztus 28-án született, így a második világháborúban már részt vett. 1942-ben apjával együtt evakuálták őket Szentpétervárról, a vonatot viszont, amelyben helyet kaptak, felrobbantották, s a fiatal Arkagyij volt az egyetlen túlélő a szerelvényen. Írói pályafutásának kezdete az 50-es évekre tehető, ekkor különböző újságoknál, kiadóknál tevékenykedett. A sci-fi könyvek írását tulajdonképpen már a háború előtt elkezdte, ám kéziratai elvesztek. Első novellája, a 1946-ban keletkezett, ám csak 2001-ben, halála után, poszthumuszként közölték. Karrierjét viszont csak 1958-tól datálják, amikor is megjelent első novellája.

Magánélete kissé rögösen alakult, ugyanis kétszer is házasodott. Első házasságából született lánya a válás után az íróval maradt, s a második házasságából is egy lánya született. 1991. október 12-én rákban halt meg, majd hamvait egy helikopter szórta szét.

Borisz Sztugackij 1933. április 15-én született, s szintén evakuálták Leningrádból, ám később visszatérhetett oda. Nem csoda, hogy a science fiction műfaja közel áll hozzá, hiszen a Leningrádi Egyetem fizikai szakára szeretett volna jelentkezni, ám ezt elutasították, így a mechanikai-matematikai irányt választotta. hamarosan megkapta a csillagász minősítést, s egy darabig a pulkovói obszervatóriumban dolgozott. Az ő magánélete valamivel szerencsésebb volt, hiszen csak egyszer házasodott, s feleségétől két gyermeke született. Magánélete jellegzetessége a bélyeggyűjtés iránti szenvedélye.

A két testvér műveik nagy részét közösen írta, hol Sztugackij fivérekként, hol pedig álnéven publikálva azokat.  Első közös regényük 1959-ben keletkezett, címe A bíborszínű felhők bolygója,  amely magyar nyelven is elérhető. Sci-fi regényeik kissé különböztek a nyugati sci-fi prózáktól, ugyanis az ő karaktereik sokkal emberibbek voltak, akiket rendkívül pontosan ábrázolt a két testvér. Emellett a jövő történetének felépítése is eltér tőlük a megszokottól, a kronológiai irányítás kissé másképpen zajlik, amelyek néha könyveken át fűződnek. Így egy saját kis világot teremtettek maguknak Sztugackijék, ami az ő sajátosságukká lett. Könyvek, novellás kötetek, trilógiák sora kövezi közös útjukat.

2019-es elolvasandó könyvek listájára bármelyik – vagy akár mindegyik – könyvüket érdemes felírni.