Ismeretlen kincsek: Sipos Ferenc munkássága
A kortárs képzőművészeti körökben talán kevesek számára ismert Sipos Ferenc neve. A rejtőzködő művész poszt-szimbolista és –szürrealista stílust megidéző munkássága azonban jelentős figyelmet érdemel, akár az életmű korábbi szakaszában nagyobb teret kapó festmények, akár az elmúlt években megszaporodó digitális és sci-fi-témák iránt nyitott alkotások tekintetében.
Sipos Ferenc életművének korai korszakaiban készült, de számtalan átalakításon átesett olajfestményei karton, farost és vászon alapra készültek, stílusukban szándékoltan szakítanak a realista ábrázolásmóddal, szemléletmódjuk pedig a szimbolizmushoz köthető. Erre utal a művész honlapján olvasható Paul Gauguin idézet is: „Behunyom a szemem, mivel látni akarok.” Ez Sipos Ferenc művészi hitvallásaként értelmezhető, azon túl, hogy az elődökhöz való tiszteletet is tudatosítja (egyébként honlapjának valamennyi menüpontjában való elmélyedést hasonló sorok indítják el). A Gauguin idézetben fellelhető tartalom a befelé figyelés, a belső világ rezdüléseinek feltárására tett kísérlet célként való kitűzése az életműben – mely alapvetően a szimbolizmus irányzatához köti Sipos Ferencet. Ennek értelmében ugyanis a „belső szemmel” megáldott látnok-művész a valóság rejtett tartalmait a befogadó közösség számára dekódolható, de szándékoltan rejtjeles formában közli, azaz „tárgyiasítja a világot és saját szubjektumát”. Ahogy egy korábbi – kiállítását bemutató – cikkben olvashatjuk, Sipos Ferenc bevallott célja a világunkat mozgató finom szellemiség megragadása.
1996 után markánsan egyedivé váló művészi látásmódjának témái eltávolodnak az emberi alakok ábrázolásától, a festmények a szimbolizmus és szürrealizmus eszmeiségével összekapcsolódván álomszerű, szinte fantazmagóriákból kiragadott tárgyakat mutatnak meg. Ezáltal képeinek témái eltávolodnak a jelenkor, a mindennapok kézzelfogható világától, egy univerzális látásmód felé közelednek, melyben nagy szerepet kap spiritualitáshoz, misztikumhoz való vonzódás, és a felszín és mély viszonyainak felbontása.
Az fantáziavilág tematizálásán túl (mely nagyon markánsan megjelenik az „ajtók – folyosók – átjárók” c. festménysorozatának álomszerűséget fokozó építészeti struktúráiban) az általa alkotott, jellegzetes jelentéssel felruházott, és gyakran visszatérő képi jelképek szerepeltetése is a szimbolizmushoz köti Sipos Ferenc alkotói munkásságát. A szimbólumok rejtett tartalmaira hívja fel a figyelmet a művész által alkotott és festményein gyakorta megjelenő, titkos ABC is, mellyel megfejtésre váró idézeteket helyez az ábrázolt tárgyak mellé. Kiemelkedő jelképei a más világokkal való kommunikációt lehetővé tévő, régies telefon(kagyló), a gyakorta nyomasztó ábrázolásmóddal megjelenített, stilizált angyalalak, illetve a későbbi „digitális korszak” „A nagy játék” c. sorozatában az idő megfoghatatlanságát jelképező összetört óra, vagy az átjárókat biztosító zöldalma.
Sipos Ferenc kezdeti – javarészt festészetre koncentráló – képzőművészeti munkássága azonban az utóbbi években a digitális technika felé is nyitottá vált. Ebben a korszakában alkotott művei festmények, rajzok, fényképek és nagyrészt grafikai szoftverekkel rajzolt képek felhasználásával készültek, plakátszerűen sokszorosíthatóak, kinyomtathatóak papírra, vászonra, vagy egyéb hordozóra.
A – fent már említett – „A nagy játék” sorozaton kívül ide sorolható a művész megnövekedett érdeklődése a science fiction témák iránt. Képei korábbi – zömében meleg színekkel dolgozó – harmonikus tónusai a sötétebb világábrázolás felé mozdulnak el, a technológiai elemekkel ötvözött képekben egy nyomasztó hangulat lesz úrrá. Bár a festészetében fellelhető motivika részben megmarad, a szimbolista/szürrealista álomszerűség Munch nyomasztó érzületével párosul – a Sikoly c. képe címében és témájában is egyértelműen az eredeti expresszionista képpel mutat párhuzamot. Sipos Ferenc posztmodern tudatossággal telített kötődése az elődökhöz egyébként nem ebben a korszakban bukkan fel először – „A nagy játék” sorozat stílusa Dalí művészetét, néhány képe Da Vinci Vitruvius tanulmányát, Ikon c. képének kompozíciója és színvilága pedig stilizáltan a keleti keresztény egyházak szentképeit idézi meg. Science-fiction témákkal dolgozó képeiben továbbra is jellegzetes a mitikus, spirituális látásmód – mint például a Bölcs alakjának, vagy a Szent György és a sárkány történetének megidézése –, de mindez technológiai elemek szerepeltetésével bővül, ezáltal képei a jövő nyomasztó mítoszát hozzák létre. A sci-fi elemek általában a testbe, vagy testre épült gép-részek, így a markánsabbá váló emberi alakok ábrázolása cyborg-szerűvé válik. Külön kiemelendő az arcokon felbukkanó gépi szemüveg, mely a korábban kifejtett, máshogy működő művészi látás explicit, de módosult megjelenítéseként értelmezhető.
Sipos Ferenc életműve korántsem befejezett. Az alkotások látásmódjának eddigi íve szerint a sötétebb témák iránti érdeklődés látszik túlsúlyba kerülni, mely a digitális technika ötvözésével a science-fiction témák felé fordul. Ezt tulajdonképpen felfoghatjuk a konzervatívabb festési technikától való elmozdulás kivetüléseként is, mely az olajfestékhez szokott művész bizonytalanságát tárja fel az új technológia alkotókörnyezetében, és ezáltal a jövőről alkotott képében is. Minden esetre ez az irány ígéretesnek, egyedinek és termékenynek mutatkozik, csak bírjuk kivárni a további alkotásokat!
A művész fentebb látható A Bölcs c. képe a Digitális Galaktika pályázat II. helyezettjeként címlapja volt az újság 2005 decemberi számának. Sipos Ferenc művészi tevékenysége mellett grafikusként is dolgozik, az alábbi linken elérhető személyes honlapja, ahol festményei és digitális munkái is megtalálhatóak:
Petz Anna
