Karácsonyi ének és a Motion Capture
Öröm nézni, hogy évről évre mennyit javul, finomodik a motion capture technikával készülő komputeranimációs filmek minősége. Ennek egyik üttörője Robert Zemeckis, aki egy gyerekmese (Polar Express) és egy fantasy (Beowulf) után egy klasszikus mese, a Karácsonyi ének feldolgozásával jelentkezett.
Dickens halhatatlan története IMAX 3D-ben hatalmas élmény. A fim az első kockától az utolsóig térhatású. Virtuálisan felépítették a 1840-es évek Londonját, amely felett , utcáin, épületein belül repül a kamera. Minden figura önálló karakter. A rendező rendkívül jól kihasználja a XIX. század fényviszonyaiból adódó lehetőségeket. A gyertya gyér, éles árnyékokat vető fényét, a kandalló melege vöröses-sárga ragyogását, a téli holdfény hideg fehérségét.
Rendkívül sokat fejlődött a mimika, gondolom ehhez nagy segítséget adtak Jim Carrey fékezhetetlen arcizmai, amelyet most a filmhez méltóan kordában tart. Külön érdekesség, ahogy Carry arcát öregítették és fiatalították, hiszen életének hat időszakában láthatjuk, kis gyermek korától a haláláig (azt se felejtsük el, hogy a karácsony szellemeit is ő alakította). Szintén érdekes Gary Oldman “alakítása” aki a család három tagjának adta arcvonásait.
Külön ki kell emelnem a karakterek bőrének részletes kidolgozását. Már nyoma sincs a régi grafikák, barbiefejű karaktereinek. Apró és mély ráncok, májfoltok, sebhelyek, pólusok és szőrpihék teszik életszerűvé a bőrt. Sokat finomítanak a karakteren Scrooge harciasan előre meredő szemöldökszálai, vagy csak a közelképen feltűnő néhány rövid szőrszár, amelyek orra hegyéről törnek elő.
Én remekül szórakoztam, de természetesen akik nem szeretik a komputer animációt, azok megint fanyalogni fognak rajta.
