Könyvajánló: Petra Hůlová – Apatolvaj
Petra Hůlová Apatolvaj című könyve a válásról szól, egy gyermek szemszögéből. Főhőse a tízéves Miki, aki borzasztóan szenved attól, hogy a szülei elváltak. A bíróság a váltott elhelyezésnél döntött, vagyis a fiú, két testvérével együtt, egyik héten az anyjával él, a másik héten kénytelen átcuccolni az apjához, akinek új élettársa van, és két gyereke.
A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, de ennek nincs különösebb jelentősége. Egyre több az „okos” eszköz, egyre inkább meghatározza az emberek életét a mobiltelefon, egyre súlyosabbak a klímaváltozás „tünetei”, és egyre degeneráltabb az ember: ortopédiai eszközök viselésére kényszerül az egészségtelen, mozgáshiányos életmód miatt. Talány, hogy az írónő miért helyezte a jövőbe a regényt, hisz örök érvényű problémákat feszeget, amelyek ma éppoly szívbe markolóak és fontosak.
Petra Hůlová: Apatolvaj, borító: Varga Balázs
A szerző a vele készült interjúkban arról beszél, hogy a könyv az énközpontúságról és a boldogsághoz való jogról szól. Ennek két szintje van a regényben: a szülők boldogsághoz való joga és a gyerekek boldogsághoz való joga. Ez utóbbira helyeződik a hangsúly, hiszen az elbeszélő a tízéves Miki, számára a felnőttek világa érthetetlen, értelmezhetetlen. Csak annyit érzékel, hogy a biztonságérzete felborult, az apja elhagyta őket egy másik nőért, akivel új családot alapított. Nem akar és nem tud belenyugodni, hogy az apja már nem csak az ő apja, a biztos családi háttér pedig egy folyamatos költözködéssel járó érzelmi hullámvasúttá változott. Látja anyja szenvedését, aki nem is rejti véka alá, hogy az apát hibáztatja a történtekért. A gyermek számára totálisan kontrollálhatatlan a helyzet, amiben teljesen kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érzi magát.
A helyzetet tovább rontja, hogy a fontos kérdésekre soha nem kap választ (pl. attól fél, hogy ő az oka a szülei válásának), ezekben a helyzetekben csak megölelik, de nem kapja meg a szükséges magyarázatokat. Minden helyzet megoldatlan marad, ami mindegyik félből dühöt, elkeseredettséget és ingerültséget vált ki, és gyakran agresszió követi. A kétségbeesett emberek pedig kétségbeesett tetteket követnek el, ahogy a regény végén Miki is egy döbbenetes megoldással próbálja egyszer s mindenkorra visszakapni a régi családját.
Ugyanakkor a regénybeli szülők is gyengék és kiszolgáltatottak, mert képtelenek egymással kommunikálva megoldani a problémáikat. A gyerekek viszont a manipuláció mesterei, ám ahelyett, hogy a felnőttek ezt átlátnák, bedőlnek nekik. A gyerekek pedig megérzik a szüleik gyengeségét, amit újra és újra kihasználnak.
A szerző górcső alá veszi a szülők gyermekeikkel kapcsolatos jogait, illetve a gyermekek jogait egy olyan időszakban, amikor a család szétesik és átalakul. Megmutatja, milyen vékony a határvonal egy rakoncátlan kölyök és egy szerencsétlen fiú között, akit a szülei belerángatnak a vitáikba.
Hůlová zsenialitása, hogy ezt a nyomasztó témát is meglehetősen derűsen írja le, az olvasó gyakran azon kapja magát, hogy mosolyog Miki gondolatain, amelyek szinte minden helyzetet érintenek, amikbe egy elvált szülő gyermeke belekerül. Ezért ez a könyv kötelező olvasmányként ajánlható minden elvált vagy válófélben lévő szülőpárnak, mozaikcsaládnak, mert minden olyan témát érint, ami megkerülhetetlen ilyen élethelyzetekben, és éppen ezért segíthet a megoldásban is.
A provokatív befejezés egyúttal felhívás is arra, hogy vegyük komolyan szülői mivoltunkat, és vegyük emberszámba a gyerekeinket is, akiknek éppúgy joguk van a kiegyensúlyozott és boldog élethez, mint nekünk.
