Középfölde problémáját a központosított hatalom oldhatná meg – A Gyűrűk Ura jogi és politikai kérdései
A múlt hónapban indult „Jog és politika a fantasyben” előadássorozat második állomása Középfölde volt. Ez alkalommal ismét Dr. Tóth Csaba politológus segített eligazodni a feudalizmus hagyományaira épült fantasy világ politikájában, Tolkien története során felmerülő jogi kérdésekben pedig Dr. Hoffman István közigazgatási jogász adott útmutatást.
A Trónok harcás eseményhez hasonló menetrend szerint zajlott a Gyűrűk Urát körbejáró est is: néhány kiemelt jelenet során nyerhettünk rálátást Középfölde jogi és politikai kérdéseire. Számos olyan probléma felmerült, amelyek miatt szokták kritizálni a ma már klasszikusnak számító regényt. Egyik legérdekesebb kérdés az volt, miért rekedt meg a fejlődés a feudalizmus szintjén, hol vannak egy esetleges ipari forradalom jelei? Tóth és Hoffman is arra jut, a mágia jelenléte akadályozhatja meg egy ilyen mesebeli világban, mint amilyen Középfölde is vagy bármelyik más jól ismert fantasy birodalom a fejlődést (megjegyzés: azért jócskán akadnak olyan fantasyk, ahol jelen vannak a tűzfegyverek, mint például Brain McClellan Lőpormágus-trilógiája). Másik érvként felmerül az egyik népszerű Gyűrűk Ura-olvasat, miszerint a középföldiek és Szauron küzdelme értelmezhető a konzervatív világkép és az ipari forradalom ütköztetéseként is.
Középfölde színes, de néhol problematikusnak mondható rendszerének mélyébe is lemerészkedtünk. Számos politikai kapcsolatnak, mint Gondor és Rohan szövetségének boncolása során jól ismert középkori minták tárulnak fel a mítoszi köntösbe bújtatott történet elemeiből. Így tárul fel például az önsegély és a kollektív védelem rendszere, és itt merül fel egy másik Gyűrűk Ura-olvasat is, ami a történetet a második világháború parafrázisaként láttatja. Továbbá szó esik Szauron okos stratégiájáról (egyenként támadja meg a rendszer egységeit) és annak kérdése, ez ellen hogyan is léphetnének fel a középföldei fajok. Hátráltató erőként felmerül a politikai rendszerek perszonalizációja, azaz annak problémája, hogy egyének, nem pedig hatalmi egységek irányítanak (gondoljunk csak Théoden királyra: amíg ő nem döntötte el, hogy segít Gondornak, addig más sem cselekedett).
Ennek megoldásához nem árt feltárni, melyik nép milyen politikai helyzetben is van. Ennél a pontnál olyan megállapítások kerültek kimondásra, amikre talán már magunk is gondoltunk a regény olvasása vagy a filmtrilógia nézése közben. Például górcső alá kerül Gandalf szerep. A varázsló, mint a megkérdőjelezhetetlen, mindenki felett álló hatalom, egy igazi manipulátor, aki jó szándéka által vezetve igyekszik az eseményeket a megfelelő sodorba terelni. Másik érdekesség, ami felmerült, az a a hobbitok politikai berendezkedése: gyakorlatilag ők az egyetlen demokratikus közösség Középföldén. Továbbá rövid ideig elidőztünk a tündék felsőbbrendű szerepén, és az emberekhez való viszonyuláson. Tóth Csaba megjegyzi, hogy a fajok helyzetét és a közeledő veszély mértékét mérlegelve, ő a központosítást javasolná megoldásként. Ez a gondolat mind a regényben, mind pedig a filmben is megjelenik: Elrond tanácsa, majd a Gyűrű szövetségének megalakulása. Ha Szauron távoztával ez az egység tovább tudna működni, sok probléma megoldódna Középföldén, és talán a hiányolt fejlődés is elindulna. Aki ismeri A szilmarilokat és más Tolkien-írásokat az tudhatja, hogy sajnos áldozatok árán jön el Középföldére a technikai haladás (saját elképzelése szerint a mitológiai világ vége Ábrahámmal jön el).
ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzatának előadássorozata egy újabb szeletét tárta fel a fantasy zsánerének folytatva saját kitűzött misszióját: kedvenc történeteinken keresztül hozza hozzánk közelebb a jog és a politika világát. Reméljük, hogy a következő, november 15-én tartandó előadás, ami a Harry Pottert fogja vizsgálni is hasonlóan magas színvonalú lesz.
