Kriobiózis – évezredek óta fagyott giliszták felélesztése
Orosz és amerikai kutatóknak sikerült az orosz tajga örökfagy talajában talált orsógilisztákat életre kelteni. A 32-42 ezer éves állatok mozogtak és táplálkoztak laboratóriumi körülmények között. Így először sikerült igazolni, hogy a többsejtű szervezetek is képesek hosszú távú kriobiózisra, természetes környezetben, extrém hideg körülmények között. A pleisztocén korban megfagyott állatok életre kelése tudományos áttörés.
Az orosz földtudományi intézet kutatói más intézmények, továbbá a Princeton Egyetem szakembereivel a permafrosztban talált gilisztákat vizsgáltak. A mintegy 300 állat közül felengedésük után kettő mutatott életjeleket. Elkezdtek mozogni és enni.
Az egyik orsógiliszta egy ősi mókus fészkéből származik, amelyet a Kolima folyó alsó folyásánál találtak közel ahhoz az orosz földtörténeti parkhoz, ahol a pleisztocén kor környezetét akarják bemutatja az orosz szakemberek. Korát 32 ezer évben határozták meg. A másikat az Alazeja folyóhoz közeli örökfogyott talajban találták 2015-ben, az mintegy 41 ezer 700 éves. Mindkét fonálféreg nőstény.
A cryobizósis a kriptobiózis egy formája, amikor az élőlények életjelenségei hosszú távra szinte megszűnnek extrém körülmények között, leáll sejtszintű anyagcseréjük. Leginkább a törzsfejlődés alacsonyabb fokán álló élőlényekre, mint egy egysejtűekre és fonalférgekre jellemző ez az alkalmazkodási stratégia. A kedvezőtlen körülmények megszűnésével az életfolyamatok újraindulhatnak.
