Különösen rémisztő lett a Stranger Things 2. évada
A Netflix október 27-én tette közzé a Stranger Things 2. évadát, melynek premierjéről már itt írtunk, a kezdés azonban csak enyhe bevezetése volt annak, ami a későbbi részekben következett. A történet ott vette fel a fonalat, hogy Eleven a kisváros zsarujával, Jim Hopperrel volt kénytelen egy fedél alatt lakni, Mike-ék egy betolakodóval, Mad Maxsszel lettek kénytelenek barátkozni, Will pedig elkezdte ontani magából az Upside Down rémségeit, melynek a szezon végére meg is lett az eredménye.
Itt meg kell említeni, hogy az etapnak két nagy felfedezettje volt, az egyikük Noah Schnapp, aki iszonyú nagy beleéléssel hozta a klasszikus ördögűzős vonalat a sorozatba. A másik, akit nagyon érdemes kiemelni, a Steve Harringtont alakító Joe Keery. A srácot konkrétan végigrángatták az írók a sáros földön, hiszen többek között elhagyta a barátnője, aki összeállt a város egyik legfurább fiújával, aztán még bele is keveredett egy misztikus nyomozásba, melynek a tétje az egész világot fenyegette. Pedig hát Hawkinsban nem történik soha semmi érdekes.
Rajtuk kívül jól belesimult a már megszokott arcok közé mind Mad Max és testvére, valamint a szuperhőssé avanzsáló Bob (Sean Astin) is rendesen hozzátette a magáét. Joyce-nak pont egy ilyen palira volt szüksége, a készítők pedig ezt a vonalat sikerrel ki is maxolták. Rossz volt azért látni, ahogy a férfi brutális halált hal, de manapság a nézők igenis igénylik a keménykedést, főleg egy olyan sorozat esetében, mint a Stranger Things, amelyre többek között Stephen King művei is nagy hatással lehettek.
A Stranger Things 2. évadának egyik nagy fegyverténye az volt, hogy végre kaptunk olyan rémisztő jeleneteket is az arcunkba, amelyek azért kizökkentették az embert a nyugalomból. Talán a Supernatural óta nem volt olyan kisképernyős széria, amely ennyire jól megfogta volna azt, hogy milyen az, amikor misztikus szörnyek fenyegetik az embert. A főgonosz egyébként egész jó volt, ha már itt tartunk, főleg, hogy a gigaszörny Willből táplálkozott és rajta keresztül kémkedett. Sajnálatos, hogy épp ez a kissrác volt az az első évadban, aki eltűnt. Hiszen a legújabb 9 részben ő és Dustin vitt sok színt a sztoriba, Mike kissé elszürkült.
Mindemellett Barbnak is igazságot szolgáltattak a Duffer testvérek, a Nancy és Jonathan által végigvitt nyomozós szál is rendben volt. Kettejüket végre összehozták a készítők, ez egy aranyos húzás volt, ahogy a Maxért való vetélkedés is helyenként mosolyt csalhatott a nézők arcára. Az évadzáróban kaptunk egy bálos jelenetsort, itt aztán végképp kijött, hogy a sorozat igazából tizenéves gyerekekről szól, akik esetlenek és még akkor is a csajozás, na meg a barátkozás mozgatja őket, ha a világ már ilyen fiatalon megköveteli tőlük, hogy felnőtté váljanak.
Eleven kiválása egyébként kissé fájó volt a csapatból, őt az évad során nagyrészt külön tartották, de a 7. részt övező elégedetlenség abszolút megalapozatlannak bizonyult. A karakter visszatérése pont azért lett frenetikus, mert megjárt egy másik várost is a kislány és találkozott olyan emberekkel, akiknek a nézőpontjával nem tudott azonosulni. Eleven erősebb lett, miután Kaliékkal bandázott egyet, és muszáj volt a visszafogott gyereknek egy hasonló kilengés ahhoz, hogy megtalálja az otthonát a nagyvilágban.
A Netflix sorozatának 2. évada olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt film, de a jobbik fajtából. A látvány abszolút rendben volt, észrevehető, hogy erre a szezonra már több pénzt kapott a Stranger Things gárdája. A bevezetés után eluralkodott a horror és a félelem a szérián, de az ügyesen elhelyezett cliffhangerek és fordulatok simán végignézették az etapot. A lelkesebbek simán leülhettek és végigdarálhatták a sztorit, annyira élvezhető volt. Értékelés: 10/10, jöhet a 3. évad, még úgy is, hogy úgy tűnik, hogy a folytatás főgonosza ismét a Shadow Monster lesz.
