Kultúra és mítosz – Azilum olvasónapló
Megkésve bár, de törve nem – második olvasónaplónkkal jelentkezünk, ezúttal egy másik lovecrafti fanzint böngésztünk át, az Azilumot. Somogyi Gábor, a magazin főszerkesztője idén januárban jelentette be, hogy egy olyan lap első számán dolgozik, amely Lovecraft műveivel, a Cthulhu-mítosszal és a weird irodalommal foglalkozik. Az Azilum első számát februárban vehettük kézbe, a fanzin nem titkolt – a beköszöntőben is kiemelt – célja, hogy megismertesse Lovecraftot és munkásságát a szélesebb olvasóközönséggel, bemutassa azt a diszkurzust és kultúrát, amelyet ma a lovecraftiánus jelzővel illetünk. A magazin jövőjéről annyit tudunk, hogy évi négy számot terveznek megjelentetni a készítők.
Az Azilum előzményének tekinthető a 2011 októberében megszületett Magyar H. P. Lovecraft Portál, ami egyébként a Solaria webes sci-fi magazin honlapkészítő pályázatára készült. Az oldal ma már inkább csak archívumként funkcionál, ám itt roppant nagy mennyiségű információ áll mindazok rendelkezésére, akik szívesen elmerülnének a weird irodalom leghíresebb képviselőjének világában. A portálon különféle ínyencségek találhatók a digitalizált szövegektől a magyar és angol nyelvű kiadványok különféle adataiig.
Somogyi fanzinjának első számában (a „próbaszámban”) magyarul elsőként megjelenő Lovecraft-szövegek kerülnek terítékre, de akad benne kritika, irodalmi esszé, filmismertető, könyvajánló és interjú is. Már itt látszik a fanzin legnagyobb különbsége a korábban már bemutatott Black Aethertől, ugyanis abban inkább különös és hátborzongató történetek olvashatók tehetséges amatőrök tollából, itt viszont az eddig le nem fordított Lovecraft-szövegek mellett átfogó kulturális áttekintést kapunk Lovecraft ma is eleven hatásáról.
A főszerkesztői előszóban Somogyi kiemeli, hogy szinte az összes Lovecraft-történet hozzáférhető már magyarul, de magáról az íróról, és az emberről viszont kevés anyag áll rendelkezésünkre. Az Azilum azért dolgozik ilyen nagy merítéssel, mert céljuk, hogy minél jobban körbejárható legyen az író kultusza, irodalmi és kulturális beágyazottsága.
A fanzin kilenc rovatra tagolódik, ám nem minden esetben egyértelmű – sem tipográfiailag, sem logikailag –, hogy ezek mi alapján is vannak felosztva. Sok rovat van, Scriptoriumból és Traktátumból például kettő is, ráadásul a rovatcímek írásmódja sem egységes, hiszen ennyi erővel lehetne akár Szkriptórium is, nem? Rögtön az elején (Arkham Attractor) néhány kisszínest olvashatunk: ismeretlen Lovecraft-levél került elő, film készült a mesterről (Lovecraft – Fear of the Unknown), a World Fantasy-díjhoz már nem jár Lovecraft mellszobra (mivel néhány írásában rasszista megnyilvánulásokról tesz tanúbizonyságot), a Barnes & Noble ismét megjelentette a Lovecraft-összest (a prózai termésre koncentrálva), de még az Odaát (Supernatural) című sorozatban is felbukkan az író sötét öröksége. (Azzal már csak zárójelben vitatkoznék, hogy az Odaát sok horror-rajongó kedvence lenne, részemről az említett sorozat ugyanis nem mutat túl egy vasárnap délutáni családi filmezésen, ijesztőségi faktora körülbelül a Xenával ér fel, a cselekményvezetésben pedig még a Buffy, a vámpírok réme is felülmúlja.)
A rövid bemelegítés után jön egy rendkívül izgalmas rovat, az Ex Libris, amelyben Lovecrafttal foglalkozó vagy vele kapcsolatos könyvek kerülnek terítékre. Szó esik például David Haden pszichogeográfiai könyvéről, ami a weird mester barangolásait dolgozza fel, H. P. Lovecraft legjobb műveiről, amit a Szukits ad ki, M. R. James novellásköteteiről (Szellemjárás Angliában & Sötét örökség), a Codex Arcanum különszámáról (Kátrány és Toll), valamint Michel Houellebecq, a Goncourt-díjas író Lovecraftról szóló esszékönyvéről, amely a beszédes Against the World, Against Life címet kapta. Houellebecq posztmodern nihilista szemszögből értékeli Lovecraftot, akiben az emberiség fontosságának elutasítását ismerte fel.
A fanzinban megjelent és magyarul eddig nem olvasható írások a Scriptorium rovat részeiként szerepelnek Somogyi Gábor fordításában. A The Poem of Ulysses Lovecraft legelső fennmaradt lírai alkotása, amit hat (!) évesen írt, A kis üvegpalack szintén egy fiatalkori keserédes történet, A rejtett barlangban Lovecraft arcátlan fiatalsága ellenére (még mindig csak hat éves) már egy gyermek halálról ír, a Nyarlathotep pedig egy rendkívüli, látomásos prózaköltemény, melynek első bekezdését félálomban írta. A Scriptorium kakukktojása Wendy N. Wayner A boszorkányház görbülete című novellája, ékköve viszont a Lovecraft-féle Közhelyek könyve, ami egyfajta ötlettár, ihlettöredékek és víziók vázlatpontos felsorolása, melynek segítségével bekukkanthatunk a lovecrafti műhelymunka első fázisaiba.
A Laterna Magicára keresztelt filmajánlón és a fanzin végén található két Traktátum-anyagon (Houellebecq előszava az Against the World, Against Life-hoz, illetve Robert E. Howard, a Conan-széria szülőatyjának pesszimista világképéről írt esszé) kívül van még egy írás, amely kiemelkedik a fanzinból, ez pedig a Lovecraft vallási örökségét bemutató, az SFmagról utánközölt Traktatum-cikk Takács Gábor tollából, a Cthulhu ébredése, ami azért érdekes, mert azt járja körbe, hogy egy bevallottan fiktív irodalmi korpusz miként szolgált forrásként valós vallási csoportoknak.
Összességében az Azilum egy rendkívül izgalmas és informatív kiadvány, ami kényelmesen megfér polcunkon a Black Aether mellett, ugyanis a kettő más-más indíttatásból született. Somogyi Gábor művészeteken átívelő pontos és hiánypótló válogatása olyan Lovecrafttal kapcsolatos tényeket, legendákat és spekulációkat tár elénk, melyeknek segítségével közelebb kerülhetünk a méltán híres-hírhedt kultuszhoz. Várjuk nagyon a következő lapszámot, és a további kulisszatitkokat a titokzatos mesterről.
