Kutyák – „Biológiai” detektorok a régészetben
Különleges kiképzésben részt vett kutyákat használnak horvát archeológusok régészeti leletek feltárására. A három belgajuhász, Panda, Sattwe, Mali és egy németjuhász kutya, Arwen, öt időszámításunk előtti 8. századi sírhelyet szagolt ki és észlelt korábban feltárt sírokat is a 2015 óta Drvisica és Karlobag településeken, a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben.
Ez az első eset, hogy kutyákat “biológiai detektorokként” használnak a régészetben.
Drvisica településen öt feltárt sírból négyben találtak emberi maradványokat, amelyeket szénizotópos kormeghatározással és régészeti leletanyag-elemzéssel az időszámítás előtti 8. és 1. századra datálnak a régészek.
A leleteket “vak keresés” és “kétszeres vak keresés” módszerrel fedezték fel. A “vak keresésnél” a kutyák és a vezetőik nem tudják, hol a sír, a régészek vezetője azonban feltételezi azt. Míg a “kétszeres vak keresésénél” senki sem tudja, hol kell keresni. A sírhely nem látható a föld felszínén, és nem lehet tudni, merre találhatók a nyomra vezető szagok. A kutyákat minden esetben megszokott sorrend nélkül, véletlenszerűen engedik a vizsgált területre.
A kutatások megmutatták, hogy a különleges kiképzésben részt vett kutyák akkor is kiszagolják az emberi maradványokat, ha azok nagyon kis mennyiségben vannak a feltárandó területen, ez esetben a 3000 éveseket is.
A régészet vezetője szerint a meszes talajnak köszönhető az, hogy megmaradtak a szagok. A kutyák a szagot követik, de nem azonosítják a holttest pontos helyét, ezért elemezni kell a munkájukat, és figyelembe kell venni a különböző geológiai adottságokat.
