Kutyák és emberek: újkőkori közös vándorlás
A gyűjtögető-vadászó emberek valamikor 20-40 ezer évvel ezelőtt szelídítették meg a farkasokat. A kutyák egymástól több ezer kilométerre fekvő két farkaspopulációból fejlődhettek ki. A háziasítás hosszú folyamata megváltoztatta a farkasok viselkedését, génjeit, így fejlődtek azokká a kutyákká, amelyeket ma ismerünk.
Egy kutatás megállapította, a kutyák is részesei voltak az emberiség történetében annak a fontos pillanatnak, amikor elődeink a gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre tértek át. A földművelés először a közel-keleti térségben, az úgynevezett termékeny félholdon – a mai Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael és Egyiptom területén – kezdődött.
Az első földművesek sokféle gabonát, köztük búzát és árpát, valamint borsót és lencsét is termesztettek, emellett háziasították a vad birkát, szarvasmarhát és disznót. Amikor 9000 évvel ezelőtt útra keltek Európa és Ázsia felé, földművelésben szerzett tapasztalataikat és háziállataikat is magukkal vitték. Francia kutatók most azt igazolták DNS-tesztekkel, hogy kutyáik is elkísérték őket a hosszú úton. A tudósok az Európa- és Ázsia-szerte feltárt régészeti helyszíneken talált kutyamaradványok DNS-mintáit elemezték. A tanulmányban azt is igazolták, hogy a vándorláskor az emberek és kutyák már kötődtek egymáshoz.
Az Európába érkező kutyák keveredtek azokkal a kutyákkal, amelyek már ott éltek, s ezzel megváltozott a génállományuk is. A tenyésztés évszázadai alatt a kutyák génjei tovább keveredtek. A mai kutyák már nagyon különböznek azoktól, amelyek az első földműveseket elkísérték vándorlásukon.
