Láva a talpunk alatt
A filmesek nagyon szeretik a lávát: félelmetes, izgalmas, halálos. Mindezeken túl izzó, vörös-narancs-sárga fényével rendkívül jól mutat a vásznon. Ezért előszeretettel bukkan fel az akciófilmekben, sci-fikben egyaránt.
Indiana Jones a Végzet templomában egy csillében száguldva menekül egy lávafolyó felett épült pályán. Frodó egy kiugró sziklán állva szintén egy lávafolyóba készül ledobni a gyűrűt. És természetesen nem hagyhatjuk ki a Star Wars harmadik részét, ahol Obi-Wan Kenobi és Anakin Skywalker antigravitációs deszkákon a láva fölött repülve vívják végzetes párbajukat. A legfrissebb példa pedig a legutóbbi Star Trek film lélegzetelállító nyitójelenete…
Régebben az igazi profi trükkmesterek féltékenyen őrizték titkukat, hogyan képesek utánozni a lávát. Ma ez már egyszerű komputer-animáció, amely gyakorlatilag tökéletes imitáció. Sajnos csak az nem életszerű, amit a színészek a forgatókönyvírók ötletei alapján, rendezői utasításra körülötte művelnek.
A filmekben úgy bánnak a lávával, mintha egyszerű patak lenne. Nagyon kell vigyázni, hogy bele ne essünk, de addig szabadon ugrálhatunk körülötte. A láva elfolyik a medrében, és lehet izgulni, ki fog beleesni. Ezzel gyakorlatilag a láva összes fontos tulajdonságát hagyják figyelmen kívül. Mert a lávát már megközelíteni is veszélyes.
Kezdjük az elején. Láva a neve annak a folyékony kőzetolvadéknak, amely egy vulkáni kitörés során a felszínre kerül. A láva tulajdonképpen az illóanyagoktól (gőzök és gázok) megszabadult magma. Kitörés során a hőmérséklete 700-1200 °C között mozog, és noha rendkívül sűrű, nagy távolságokra eljut lávafolyások formájában.
Nézzük az első problémát. Láva nem folyik csak úgy mindenfelé. Sem földalatti barlangokban, sem vulkánokban. Láva csak vulkánkitörések esetén folyik. Napjainkban a lávaömlések elsősorban a Hawaii-szigeteken, Izlandon és az Etnán gyakoriak. Itt egy csendes, folyamatos kitörés folyik, amely nagyon látványos tűzijáték nélkül, viszonylag állandóan öklendezi ki magából a magmát. Ez kisebb nagyobb szünetekkel tarkítva heteken-hónapokon át tart. A hawaii Nagy-szigeten immár 31 éve szakadatlanul folyik a vulkáni működés.
A másik probléma, hogy a láva nem úgy folyik, mint a víz. Nem alakul ki egy meder, amiben elcsörgedezik. Az 1000 fok körüli láva, amint kiér a 20-30 fokos felszínre, azonnal hűlni kezd. Ahogy hűl, a sebessége egyre lassul. Mozgása leginkább az iszapra emlékeztet, amiből a Balaton-parton csorgatással építünk várat. Ahol megáll, ott megszilárdul, ezzel akadályt képez a mögötte folyó lávának, amely kénytelen más utat keresni. A kezdetben talált meder így hamarosan feltöltődik, a láva újabb és újabb irányba terül el, ahelyett, hogy egyszerűen folyna.
A harmadik nagy probléma a hőmérséklet. A láva típusától függően 700-1300 fokos lehet. A filmekben látható szépen folyó láva bizony legalább 1100-1200 fokos. Ez számunkra elképzelhetetlenül forró, a lávafolyástól több tucat méterre is kibírhatatlanul meleg. A vulkanológusok is csak speciális védőruhában tudnak a közelébe eljutni. Ha mintát akarnak venni a híg lávából, csupán arra van idejük, hogy egyszer gyorsan megmerítsék a mintavevő edényt, utána már menekülnek, és tépik le magukról az átforrósodott ruhát. Ezért nem lehet közvetlenül mellette vagy fölötte menekülni és vívni. Ráadásul képzeljük el: egy ilyen izzó tömeg fölött mennyire átforrósodik a levegő. Meg lehetne maradni felette akár pillanatokra is?
Bár a láva az illékony anyagoktól megszabadult magma, azért még van annyi elnyelt gáz benne, hogy megszilárdulásáig folyamatosan távozhasson belőle, Ezért nem egy életbiztosítás a közelében levegőt venni. Természetesen itt is igaz, hogy minél folyósabb, minél magasabb a hőmérséklete, annál több mérgező gáz rejtőzik még benne. Ez folyamatosan szabadul ki belőle – most képzeljük el, ezek a gázok mennyire gyorsan töltenének meg egy barlangot, vagy tárnát. Gondoljunk csak a „büdösbarlangokra”. Ott még csak láva sincs, csak a kövek között felszivárgó gáz, amely megül a barlangban. És aki oda betéved, az többet nem jön ki.
