Le a nyúlüregbe! Avagy miről mesél Lana Bastašić: Kapd el a nyulat! című regénye?
A napokban látott napvilágot Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
A fiatal szerzőnő első regénye egy bonyolult barátságról és identitáskeresésről szól, amely a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesésekor játszódik. A történet elején Sara (aki eredetileg boszniai író, de jelenleg Dublinban lakik), telefonhívást kap legjobb gyerekkori barátnőjétől, Lejlától, akit 12 éve nem látott. Sara Dublinban járt egyetemre, most egy ír férfival él, szinte teljesen elfelejtve, elnyomva származását. Amikor régi barátnője Bosznia nyelvén szól a telefonba, Sara összezavarodik. A beszélgetés az anyanyelvén visszarántja a feledni kívánt múltba, előtörnek a boszniai emlékek, emiatt az identitását is újra kell értelmeznie. Mindez Sara személyiségének szerves része, és ez a telefonbeszélgetés a kezdete annak, hogy a valódi, rég elnyomott énjét életre keltse újra a regény történetén keresztül.
Lejla, aki azóta is Boszniában él, azért telefonál, hogy megkérje, segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálja Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Sara számára Bosznia sötét hely, ahol az időjárás nem a napszaknak és évszaknak megfelelő, mert a sötétség délután 3-kor kezdődik. Azonban ezt csak Sara veszi észre, Lejla hozzászokott a sötéthez. Amikor megállnak Banjalukában, a városban, ahol Sara és Lejla felnőtt, Sara felidézi gyermekkori emlékeit, melyek mind Lejlához kapcsolódnak, hiszen mindent együtt éltek át az első iskolai naptól kezdve egészen felnőttkorukig, a szüzességüket is együtt vesztették el, és együtt próbálták ki elsőéves egyetemistaként a füves cigit. Az országot Sara emlékein keresztül ismerjük meg, csakúgy mint Lejlát, aki egész lényével Boszniát személyesíti meg. Sara emlékezetében természetesen semmi sem olyan, amilyen a mostani valóság. Ő a gyermekkori barátnőjét keresi, és annak bátyát, Armint. De Lejla már gyerekkorában kénytelen nevet változtatni, Lejla Begićből Lela Berić lett (Arminból pedig Marco), hosszú fekete haját szőkére festi, sötét szemét kék kontaktlencsével takarja le, a teste tele van kék-zöld foltokkal, s a regény sejteti, hogy prostitúcióval tartja fenn magát. Míg Sara elmenekült Boszniából, hogy Nyugaton kezdjen új életet, Lejla otthon maradt. De az identitását ő is elvesztette, csakúgy mint Bosznia, amit az erőszakos nacionalizmus megtámadott és kizsákmányolt, sok százezer halottat hagyva maga mögött. Lejla azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, természetesnek veszi, él bele a vakvilágba, sem a múlttal, sem a jövővel nem foglalkozik. A regény egy pontján megjegyzi, lehet, hogy Sara dönthetett a sorsa felől, de neki nem volt választása.
Sara a felnőtté válásuk emlékein keresztül írja le Jugoszlávia szétesésének következményeit, illetve a népesség nemzetiség szerinti elkülönülését. A szerbek kiűzték a muszlimokat Banjalukából, ezért Lejlából Lela lesz, akinek a háza elé ürüléket hordtak, akit nem hívtak meg az ünnepségekre, és akivel Sara anyja nem akarta, hogy a lánya játsszon, hiszen Sara apja szerb rendőrkapitány.
A két lány barátságát átszövi Lejla testvérének, Arminnak a sorsa, akibe Sara már kislányként beleszeret. A náluk négy évvel idősebb fiú azonban eltűnik a háborúban, s ezt a veszteséget egyik lány sem tudja feldolgozni. Voltaképpen ez vezet a barátságuk végéhez is.
Albrecht Dürer: Mezei nyúl – részlet
Armin halála egyúttal az igazságtalanságot is szimbolizálja. Sara apja rendőrkapitány volt, ám fél év után lezárta a nyomozást. Úgy gondolta, a fiú és barátai azért tűntek el, mert megmérgezték a szomszédok kutyáit. Pedig ő az egyetlen, akinek lehetősége lett volna kinyomozni, mi történt Arminnal, de nacionalizmusa erősebbnek bizonyult igazságérzeténél. Sara identitásválságához így saját szülei háborús viselkedése is hozzájárul.
A balkáni utazás a könyvben az identitáskeresés szimbólumává válik. A regény egy félmondattal indul, és egy félmondattal zárul, s ezzel voltaképpen újra és újra visszafordítja a történetet önmagába. Ez a körkörös történetmesélés pedig a személyiség és az emlékek újabb és újabb rétegeit hozzák felszínre.
A nyúl jelentése a címben a könyv végére válik világossá, amikor Lejla és Sara Albrecht Dürer Mezei nyúl című festményét nézik a bécsi Albertina Múzeumban. Lejla Arminná válik, ahogy megismétli a kisgyermek Armin mozdulatát, és megérinti a festményt, Sara pedig a nyúl szembogarában tükröződő ablakon átnézve próbálja megragadni és örökkévalósággá merevíteni mindazt, amit számára Bosznia, Lejlával való barátságuk és Armin jelent, hogy végre megérthesse és elfogadhassa saját magát is.
A könyv megvásárolható online a Galaktikabolton vagy személyesen irodánkban.
