Legelővé alakított tundra?
Érdekes ötlettel álltak elő az oxfordi egyetem kutatói. Elméletük szerint az észak-sarki tundrát úgy lehetne megmenteni, ha nagytestű növényevő állatokkal telepítenénk be.
Az Északi-sark környezet nagyon gyorsan változik. Néhány évtized alatt eltűnt a jég nagy része, a fagyott talaj felenged, egyre gyakoribb a nagy meleg, a szárazság, és az ezt követő tüzek. A talajból felszabaduló gázok tovább növelik az éghajlatváltozást.
A szakértők véleménye szerint alkalmazkodva a változásokhoz vissza kell állítani a hajdan volt i mamutlegelők ökoszisztémáját, és ezzel mérsékelni lehet a globális felmelegedés hatásait.
A szaknyelven mamutsztyeppének hívott ökoszisztéma ma már nem létezik. A nagy testű növényevőkkel – olyanokkal, mint például a gyapjas mamutok – együtt eltűnt. Ez a fajta s füves ökoszisztéma a pleisztocén földtörténeti korszakkal együtt eltűnt.
Az ökoszisztéma korábbi állapotának helyreállítását hivatalosan újravadonosításnak hívják, ilyen projekt volt például a Yellowstone parkba a farkasok és bölények visszatelepítése, A Duna menti hódtelepítések, vagy az őrségi bivalyrezervátum. A legelő állatok, mint a lovak vagy a bivaly közismertek a körülöttük lévő táj alakításának képességéről, például gátolják a fák növekedését azáltal, hogy összetapossák vagy megeszik a növendékfákat.
Mivel gyapjas mamutok és a gyapjas sorszarvúk már kihaltak, a lovak és a bivalyok lehetnének a tájépítészek, akik átalakítanák napjaink tundráját legelőkké. Az erdős vegetáció eltávolításával, a fű növekedésének erősítésével és a hó összetaposásával a nagy emlősök növelnék a visszaverődő napsugárzás mennyiségét. A füves területek kedveznek a szén elnyelésének a füvek mély gyökereiben, és lehetővé teszik, hogy a téli hideg mélyebben behatoljon a talajba. Együtt ezek a változások hűtik az észak-sarki térség földjeit és késleltetik az örökfagy – permafrost – olvadását.
