Legyen fény! – WALTER M. MILLER jr.
Ma lenne 92 éves Walter M. Miller háborús veterán és író, akinek a művészetét erősen befolyásolta érdekes és tragikus életútja.
„A kígyó még midig azt sziszegte: Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az istenek. A hazugságok ősatyja ügyesen forgatta a féligazságokat: hogy lehettek „tudói” a jónak és rossznak, amíg meg nem kóstoltátok mindkettőt? Kóstoljátok meg, és legyetek olyanok, mint az istenek! De sem a végtelen hatalom, sem a végtelen bölcsesség nem teheti istenivé az embert. Mert ahhoz végtelen szeretet is kellene.„
– Dom Paulo apát szavai Thon Taddeóhoz, a tudóshoz
Fiat homo (Legyen ember): Miller az élet napos oldalára született, a floridai New Smyrna Beach-en. Miután elvégezte a Texasi- és a Tennessee Egyetemen, életére a második világháború vetett árnyékot, a fiatal mérnököt behívták a hadseregbe.
Fiat Lux (Legyen világosság): A légierőnél szolgált egy bombázón, mint rádiós és faroklövész. Félszáz bevetésen vett részt, köztük a világégés egyik legértelmetlenebb küldetésén, mely során porig rombolták a Monte Cassinó-i kolostort.
Az itáliai csizmán előrenyomuló szövetségesek elől hátráló német és olasz erők elfoglalták Rómától délre a jól védhető Gusztáv vonalat. A VI. században alapított bencés kolostor ennek közepén terült el, kitűnő megfigyelő pozíciót és tüzérségi állást biztosítva a német védőknek.
Az 1. ejtőernyős hadosztály szívósan védte az alatta elterülő várost, de Alber Kesselring tábornagy megtiltotta katonáinak, hogy elfoglalják a magaslatot (rajta a kolostorral), erről vatikáni csatornákon keresztül is értesültek a szövetségesek. Mégis, az első sikertelen támadás után a helyszínre vezényelt új-zélandiak parancsnoka, Bernard Freyberg tábornok nem adott hitelt ezeknek az információknak, elrendelte a bombázást, hogy kímélje legénységét.
A február 15-i bombázásban 229 B-17-es, B-25-ös és B26-os vett részt, összesen 1,150 tonna bombát szórva az apátságra. Alfred Gruenther ezredes és Mark Clark főparancsnok – akik nem hittek a bombázás szükségességében – nem osztoztak az ujjongó közkatonák örömében, el sem hagyták főhadiszállásukat, hogy lássák az eredményt.
Igazuk lett a kétkedőknek. A két hullámban érkező bombázók és a folyamatos tüzérségi tűz ugyan megsemmisítette a Szent Benedek által épített kolostort, de miután elhalt a bombázók motorzaja és elült a füst, kiderült, a romok csak jól védhető pozíciót szolgáltattak a németeknek, amit meg is szállták és még három hónapig tartották – csak május 18-án, foglalata el a magaslatot a II. lengyel hadosztály. A lengyelek döbbenten tapasztalták, hogy ugyan az apátság teljesen elpusztul, az ott tartott évszázadnyi felhalmozott tudással együtt, de az alapító, Szent Benedek sírját rejtő kripta érintetlen maradt.
Fiat Voluntas Tua (Legyen meg a Te akaratod): Miller hazatért a háború után, megházasodott, de az átélt borzalmak (részt vállalt a keresztény kultúra egyik bölcsőjének elpusztításában) mély nyomott hagytak benne – talán éppen ezért katolikus hitre tért. Ahogy Joe Haldeman, a vietnami veterán sci-fi író megfogalmazta Millerről: „poszttraumás stressz szindrómája volt, 30 évvel azelőtt, hogy elnevezték volna a betegséget.”
Miller íróként termékeny volt, főleg novelláival tűnt ki, csupán egy regényt írt, a Hozsánna néked Leibowitz!-ot (1959), ami 1961-ben elnyerte a Hugo-díjat. A nukleáris háború után zajló történetre, mint Miller kínzó lelkiismeretére adott válaszára, egyfajta vezeklésre tekintenek. A történet szerint, a pusztulás után a Leibowitz szerzetesrend a tudás gyertyalángjaként megőrzi könyveket és a bennük rejlő tudást – amely talán éppen egy újabb katasztrófa felé vezet. A tudás megőrzéséről, használatáról, az eredendő bűnről szóló regény három fejezete (Fiat Homo, Fiat Lux, Fiat Volentas Tua) a 26. században, 3174-ben és 3781-ben játszódik.
Idős korában Miller remeteéletet élt, nem csak a nyilvánosság, hanem családja elől is elzárkózott: Terry Bisson író szerint Miller súlyos depresszióban szenvedett és nem sokkal felesége halál után fegyverét maga ellen fordította. 600 oldalas kéziratát, a Saint Leibowitz and the Wild Horse Woman-t végül 1997-ben Bisson fejezte be.
„Nincs lelked – magad vagy a lélek. Csak tested van.”
– Walter M. Miller jr.
Tudom, nem ér fel a Hozsánna néked, Leibowitz!-cal, de nagyon jó lenne, ha mondjuk a Maeceneas kiadó felvállalná a folytatást. Ha már újra kiadta a Hozsánnát… Persze, tudom, ez csak egy álom marad, mert a pénz beszél, és egy vélhetően anyagilag teljesen sikertelen kiadást nem kockáztat meg senki. 🙁