Letölthető Bogáti Péter: Az utolsó ember című regénye!

Az utolsó ember

Bogáti Péter – mint ez a könyve is bizonyítja – a tudományos-fantasztikus műfaj avatott szerzője. Robinson mai különös történetéhez az ihletet minden bizonnyal az utóbbi években megerősödött fegyverkezési hajsza kiszámíthatatlan következményein való tűnődés adta. Rejtélyes, megmagyarázhatatlan okból, talán egy téves gombnyomás következtében, egy utolsó „mohikán” kivételével megsemmisül az emberiség. Mit csinál Robinson félelmetes, észvesztő magányában? Hogyan próbálja megőrizni civilizáltságát, emberi formáját? Mit ér az élet a társadalmon kívül? Erről szól a szerző nem mindennapi fantáziával, leleménnyességgel megírt könyve. Mi az, ami az ember életét emberivé, minősíthetővé teszi? Az emberi kapcsolatok – válaszolja Bogáti, aki épp egy ezektől radikálisan megfosztott hőst ábrázol. A magány számtalan megpróbáltatása után Robinson világjáró útra indul, hátha valahol mégis…

Bogáti Péter

Bogáti Péter (1924. december 15., Budapest) író, újságíró. Középiskoláit Budapesten végezte. Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta, 1954-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. 1951 és 1954 között a Nemzeti Színház dramaturgja, majd 1957-ig a Népszava újságírója, a kulturális rovat vezetője. 1957 és 1960 között az Élet és Irodalom rovatvezetője, 1961 és 1972 között a Magyar Hírek főmunkatársa; 1973-ban visszatért a dramaturgiai munkához mint az MTV főmunkatársa. 1980-tól négy éven át, nyugdíjazásáig a Népszava olvasószerkesztője. Nyugdíjasként sem mondott végleg búcsút az újságírásnak, a Képírás c. ifjúsági lap szerkesztője, a Pajtás olvasószerkesztője volt. Díjai: Móra Könyvkiadó nívódíja (1979), Kritikusok Díja (1982), A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985), Gyermekekért érdemérem (1986), az MSZOSZ Különdíja (1990), a Magyar Honvédség és a Magyar Írószövetség pályázatának nívódíja (1993), IBBY-díj (1996). Irodalmi munkásságának jó része az ifjúsághoz fűzi. Regényeinek többségét nekik írta, ezek közül több külföldön is megjelent. 1982-ben elnyerte a kritikusok díját. Működött humoristaként (a hatvanas években rangos kabarékat segített a világra, pl. az Így írunk mi c. paródiaestet Bárány Tamással közösen) s történészként is, az 1848-as forradalom elfeledett alakjait kutatta levéltárakban. Korán elkezdte foglalkoztatni a sci-fi is, amelyet a képzelet legkevésbé korlátozott tájaként emleget. A sci-fit elhatárolja a fantasztikus-misztikus irodalomtól és a fantasztikum segédeszközeivel élő társadalmi-szatirikus regénytől. Már 1958-ban felszólalt annak érdekében, hogy az irodalomtörténet és -elmélet e műveket tekintse a szépirodalom egy válfajának, ne csak az irodalmi periféria közszükségleti cikkének. A jó sci-fit szerinte egyszerre jellemzi a tudományos-technikai ismeretterjesztés szándéka, a fantázia-játék és a magvas társadalmi mondanivaló. Gyermeket és felnőttet egyaránt megkapó humorával átszőtt sci-fi novellái és regényei a jövő technikai vívmányai mellett mindenekelőtt az emberi viselkedést, az emberi pszichikum megnyilatkozásait vizsgálják a fantasztikum terének és idejének dimenziói között; az örökké változatlan embert az örökké változó, minden pillanatban új meglepetéseket hozó világban. Kedvelt témája az időutazás és annak minden problémája (Halló, itt Mátyás király; Időtojás; A Nevesincs tér lovagjai); talán egyik legmaradandóbb műve, Az utolsó ember egy a világégés után teljesen magára maradt ember lélektanával, viselkedésével foglalkozik. A romantika alkonyában ismét az idővel játszik. A nagyvilági fürdőhelyen, a saját történelmünkből ismerős történelmi alakok között játszódó elbeszélés a beteljesedés elégtételével ajándékozza meg az inkognitóban utazó, kedélybeteg császárnét és némi reménnyel az olvasót egy alternatív, szerencsésebb történelemre. Utazások a lopott tojáson c. regénye az NKÖM irodalmi pályázatán díjat nyert.

(Az életrajzot Tulipánt Tímea készítette. Forrás: scifi.elte.hu)

Bogáti Péter Az utolsó ember című kötetét mindössze 490 Ft-ért megvásárolhatja a Galaktika boltban.