Ment-e a könyvek által a világ elébb?

“451 Fahrenheit-fok az a hőmérséklet, amelyen a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd, másra írj.” (Juan Ramón Jiménez)

Szinte mindenki hallott már Ray Bradbury disztópikus sci-fi regényéről, a Fahrenheit 451-ről, mely 1953. február 5-én jelent meg.

A címben megjelölt hőmérséklet arra utal, hogy hány fokon kap tűzre a papír.
A regény egy olyan jövőbeli amerikai társadalmat mutat be, ahol betiltották az olvasást, és a tűzoltók porig égetik azokat a házakat, ahol akár egy könyvet is találnak.

A mű főszereplője egy tűzőr, Guy Montag, aki megismerkedik új szomszédjával, az életvidám Clarissával, akinek szabadelvű felfogása elgondolkodtatja őt.
Eközben a felesége a média által irányított világ szolgája, robotja, aki öngyilkossági kísérlete után mosolyogva vált adót az interaktív TV-n.
Ám ekkor már minden eldőlt…

Hihetetlen, hogy egy külső hatás -legyen az akármekkora- mennyire tudja befolyásolni életünket!
Így a kis kedves szomszéd is, aki arra buzdítja főhősünket, hogy döntse el maga, hogy érdemes-e végső pusztulásra ítélni a könyveket, valamint, hogy az életnek van naposabb oldala is, amit meg kell élni. Montag, szembesülve saját sivár életével és ráébredve az oktalan, értelmetlen könyvgyújtogatásra, végül titokban hazacsempész egy-két olvasmányt.

Ám semmi sincs ingyen, így végül tragikus események sorozata kíséri életét.

Később elkerül a Könyvemberekhez, akik még idejében felismerték az értéket. Ezen a vidéken mindenki megtanul szóról szóra egy könyvet, s emlékezetükben tartják mindaddig, míg a könyvtilalom véget nem ér. Az itt eltöltött idő során rájön, hogy teljes életében hazug rendszert szolgált, és többé sose térhet vissza. Ő maga is Emlékezővé válik.

A mű központi témája a televízió irodalomra mért negatív hatása, valamint felhívja a figyelmet az olvasás és önálló gondolkodás fontosságára. A Fahrenheit 451-ben ábrázolt társadalom kártékony hatásúnak találja az irodalmat; az információt csak televíziós műsorokból és képregényekből lehet szerezni, melyeket erőteljesen meghamisították és cenzúra alá vetettek.

A regény sok feldolgozást megélt. Francois Truffaut írt és rendezett a műből egy kultuszfilmet 1966-ban, valamint a BBC 4 részes rádiódrámát is készített belőle. Mind a film, mint a rádiós dráma szorosan követi a regény cselekményét.

Létezik még egy kiegészítésként szolgáló novelláskötet szintén Bradbury tollából “A Pleasure to burn” címen, valamint a műből egy videójáték is készült, amely Fahrenheit 451 néven futott.

Legutóbb pedig a Bárka Színház dolgozta fel Bradbury klasszikusát 2011-ben, ami azóta is műsoron van Náluk. Főbb szerepekben: Kardos Róbert, Blaskó Péter, Szorcsik Kriszta, Réti Adrienn, Kálid Artúr.

“– Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket.”