Mesterséges havazás az Antarktisz megmentéséért
Német kutatók mesterséges havazással mentenék meg Antarktisz jégtakaróját. A Potsdami Éghajlatkutató Intézet tudósai hóágyúzással állnák útját a felmelegedés okozta vízszint emelkedésnek.
A Nyugat-Antarktisz Amundsen-tengeri régióját a felmelegedés következtében olyan meleg óceáni áramlatok érték el, amelyek labilissá tették az amúgy is gyenge szerkezetű gleccsereket. Víz alatti olvadásuk felgyorsította a jégfolyamok zsugorodását. Jelenleg itt a legsúlyosabb a kontinens jégolvadása, mely egyre nagyobb mértékben járul hozzá a világ tengerszint-emelkedéséhez. A nyugat-antarktiszi jégtakaró sorsa a Föld klímájának kulcskérdése. Az olvadás gyorsul és nem lehet megállítani, amíg gyakorlatilag el nem tűnik.
A Thwaites-gleccser, amely egyben tartja a hatalmas nyugat-antarktiszi jégtakarót, kezd összeomlani. A folyamat hosszú távon az egész jégtakarót a megsemmisüléssel fenyegeti, amely elegendő olvadékvizet szabadít fel, hogy a tengerek vízszintje több mint három méterrel emelkedjen meg.
A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy az Antarktisz érintett területein ötször gyorsabban tűnik el a jégtakaró, mint az 1990-es években. Néhány helyen már több mint 100 méternyi tűnt el az elmúlt közel húsz évben.
A kutatók modelleket állítottak fel, hogy mivel lehetne megakadályozni a jégmező összeomlását. A szimulációban növelték a hóesést. Az eredmények szerint rengeteg hóval tényleg stabilizálni lehet a jégtakarót.
A jégtakaró megerősítéséhez sok milliárd tonnányi hóra lenne szükség. A gyakorlatban ez gigantikus mennyiségű víz megmozgatásával járna: az óceánból kellene kiszivattyúzni és a jégmezőre hóágyúzni néhány százmilliárd liter vizet, mindezt csupán néhány évtized alatt. Ahhoz, hogy kiszivattyúzzák és sótalanítsák a tengervizet, valamint működtessék a hóágyúkat, több tízezer modern szélerőmű energiájára lenne szükség.
A tengerszint emelkedése hosszú távon sok olyan területet veszélyeztet, ahol emberek tízmilliói élnek, a jégréteg stabilizálásával ennek elejét lehetne venni. De ezzel feláldoznánk a világ egyik utolsó érintetlen területét, mert a beavatkozás jelentős környezeti kockázattal jár.
Bár maga a feladat is példa nélküli mérnöki munka lenne, a költségek is elképesztőek, több etikai kérdés is felmerül. Az emberiség feláldozza-e az Antarktiszt azért, hogy megmentse azt a kulturális örökséget, amelyet a tengerparti városok jelentenek. A világ legnagyobb metropoliszairól van szó New Yorktól Sanghajig, amelyek hamarosan víz alá kerülhetnek. Ha ezt a hatalmas szélturbina-farmot és minden más infrastruktúrát felépítenénk az Amundsen-tengeren és rengeteg tengervizet szivattyúznánk ki, azzal tönkretennénk ezt az egyedülálló, érintetlen természeti értéket.
Ráadásul az egész hiábavaló lenne, ha nem sikerül betartani a párizsi klímaegyezményt. Ha nem sikerül gyorsan csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, a gigászi projekt felesleges.
